Állatok - aranyosak

Mindenki tudja, hogy a családi élet földi pokol,
de ha igazi, szép családi életet akarsz látni,
menj el az állatkertbe, nézd meg az oroszlánt,
a tigrist, a medvét.
Azok igazán szeretik a kölykeiket.
Nincs szebb látvány a világon,
mint a papa álla alatt játszadozó oroszlánkölyök.
Mellettük ott a mama, úgy tesz, mintha szundikálna,
de fél szemével a kölykeit figyeli,
fél szemét pedig a rács túlsó oldalán álló,
ronda emberi lényeken tartja.

Komolyan kezdek hinni az állatok magasabbrendűségében.
Nem az a fontos, hogy egy fajta a kultúra milyen fokán áll,
hanem az, hogy benne az egyed mint érzi magát.
S hogy az állat elégedettebb, mint az ember,
az csaknem bizonyos.
Nem nyomja a holnap gondja,
nincsenek olyan rafinált szükségletei,
melyek kielégítéséről gondoskodnia kell,
s nincsenek elemi igényei sem:
ruha, lakás, élelem, ezt mind a természettől kapja.
Nincs öntudata (?), milyen szerencse!
Nem foglalkoztatják a lét és nemlét kérdései,
s nem unatkozik!
S szerelmi élete mily remek!
Nincs morálja, kötelességérzete, csak ösztönei;
nincs házasság, csak szerelem...
csak érzékei a természet színeinek és hangjainak felvételére.
Nincs pénze! S nem is kell neki!
Társas életének sincsenek olyan bonyolult,
s mégis buta törvényei.
Egyszerűbb, tisztább az élete.














