A mézeskalács olyan sütemény, mely változatos alakjával

és díszítésével sokféle lehet.

Fő hozzávalók a liszt, a méz, a tojás és fűszerek.

Készítése komoly hagyományokkal rendelkezik,

eredetileg az isteneknek felajánlott eledel,

majd emberek közötti ajándék szerepét töltötte be.

A mézeskalács készítő elismert szakma is egyben,

melyhez jó kézügyesség szükséges, hiszen a mézeskalácsok

népművészeti színvonalú díszítése időigényes munka.

Magyarországon a középkor óta készítik

és több településen is nagy hagyománya van

a mézeskalács termékeknek, melyek nem tévesztendők össze a cukrász termékekkel.

A méz drágasága miatt, csak ünnepi alkalmakkor készítettek belőle süteményt.

Az 1200-as évektől kolostorok készítettek vallásos tárgyú figurákat,

életképeket. Idővel "mézesbábos" céhek is alakultak,

melyek míves díszítéseket készítettek rá, így kedvelt ajándékká vált.

A meseirodalomban is fellelhető, Grimm testvérek meséjében,

a "Jancsi és Juliskában" szerepel egy mézeskalács ház,

a csábítás szimbólumaként.

A századok alatt a díszítésnek jelképi rendszere alakult ki,

vagyis mind a formájában, mind a díszítésében meghatározott eseményhez köthető

egy szépen elkészített mézeskalács.

Kedvelt vásári ajándékok a mézeskalács szív, a huszár, a kard, a baba és a tányér.

A mézeskalácsot többféle módon díszíthetik:

• Írókázás: tojáshabbal mintákat rajzolnak rá, ez a legelterjedtebb
• Bevonják (a minták alapozásához)
  • tojásfehérjével, melytől csillogó lesz
  • piros festékkel, mely hagyományos vásári díszítés alapja
  • egyenletes tojáshabbal, melytől fehér lesz
  • kakaó folyadékkal, melytől barna lesz
• Magvakat nyomkodnak belé (napraforgó, tök, mandula, kardamomi szezám magját)
• Egyéb díszítő elemek