December hava, télelő hava, álomhava,

sokféleképpen hívták ezt a hónapot.

Mindenképpen ez a legszebb hónapunk.

Várjuk egész évben a karácsony szép ünnepével.

Várjuk, keressük a karácsonyi csengő hangját,

az alma, a dió, mogyoró, fahéj, mákos kalács,

forralt bor, stb. illatát, azaz a „karácsony illatát”.

Keressük a fényes csillagot,

a régi gyermekkorok fényét,

a karácsonyi varázst, a hangulatos mesevilágot,

várjuk a csillogó havat, a hópelyhek játékát.

Keressük a feldíszített fa minden, minden titkos ágát.

Várjuk és keressük a gyermekkorunk elmúló világát.

Keressük a karácsonyi énekek

szívet, lelket átható dallamát. 

 Hová lett?    Távol jár.  

Elment, de nem veszett el !  

   Melege itt van a szívünkben.

Ez a melegség újra áthatja a szívünket,

ha gyermekeink, unokáink csillogó szemét látjuk.

Kell hogy visszatérjen a karácsonyvárás szeretete,

hangulata, a nyugalom és békesség.

Kell hogy átérezzük advent üzenetét,

a belső békénket,

mert ha adventben nem találjuk meg

akkor a karácsonyfa alatt sem lesz velünk.

Különleges hónap ez a december:

Nemcsak azért mert András naptól

karácsonyig „titkok hava”/24 nap/.

Nemcsak azért mert e hónaphoz fűződik

a legtöbb népi szokás.

Nemcsak azért,

mert december 21. a legrövidebb nap   /télforduló/.

December 22-én reggel fél 7-kor

már hosszabbodnak a napok.

Nemcsak azért, mert ilyenkor felbolydul a város,

tömegek az üzletekben, szupermarketekben.

A vásárlási kényszer uralkodik az embereken

„mert ugye az ünnepnek meg kell adnia a magáét”.

Az adventi napoknak szép kísérője

az „adventi koszorú”.

Rajta 4 gyertya:

3 lila, a hit, remény, szeretet és a negyedik a rózsaszín.

Ez a rózsaszín az öröm jele.

Az első adventi koszorút Johanes

német evangélikus lelkész készítette

1839-ben kocsikerékből 24 gyertyával.

Minden nap meggyújtott egyet.

Az emberek adventben hajnali misére mentek.

/Angyali mise, fényes mise, roráté./

Sok ember elindult régen –  az emlékeket keresve:

csikorgott a hó, vagy esett,

a csendet a harangzúgás,

a malacsivítás törte meg /első disznóölések/.

Ady Endre írta 

„a templomba hosszú sorban mentek ifjak, s vének.”

A templomba érve felhangzott

a „harmatozzatok égi magasok”

és mindenki egy kicsit elérzékenyült, magába szállt.

Ahogy Ady Endre írta szép karácsonyi versében

„A mi kedves kis falunkban magába szállt minden lélek”.

A hajnali mise alatt a házat jól be kellett zárni,

az ólakat is, nehogy a boszorkányok kárt tegyenek.

A hajnali mise alatt a lányok

a harangkötélből 3 szálat levágtak

és a hajukba kötötték, hogy sok kérőjük legyen,

illetve farsangkor sok táncosuk.

Gyakran mézet is ettek,

hogy férjet édesgessenek magukhoz.

Adventben szokás volt a pénz elásása,

abban a hitben, hogy az megtisztul.

 Majdnem az egész ország területén

a „BETLEHEMEZÉS” a legismertebb szokás volt.

A mai gyerekek az adventi naptár 24 kis kockájából

minden nap egy kis csokit,

vagy cukrot fogyasztanak el,

így is közelebb kerülve a karácsonyhoz.  

  A Jupiter és a Neptunusz együttállása

adventben kedvező a hónap hangulatára.

E hónap fő üzenete

„mutasd meg minden nap a szeretetedet”

Mindenkinek, minden nap jár egy mosoly,

egy simogatás és egy „szeretlek” szó.

A szeretetnek nincs kezdete és vége.

A szeretet örök.