Szent Valentin, a szerelmesek védőszentje

Sokan azt állítják, hogy a szerelem és a szeretet ünnep eredete

Szent Valentin, egy római pap nevéhez fűződik,

aki mártírhalált halt, mert nem adta fel a kereszténységet

a vallás üldöztetése idején.

Kr.u. 269 vagy 270 február 14.-én halt meg,

ugyanazon a napon,

amelyik a szerelmi sorsjátékoknak volt szentelve.

A legenda szerint a börtönben töltött idő alatt

üzenetet küldött barátainak,

hogy szereti őket és hogy ne felejtsék el őt.

A történet egy másik változata szerint,

Szent Valentin papként szolgált Claudius császár ideje alatt,

aki bebörtönözte őt, mert ellenezte döntését,

amely megtiltotta a fiatal férfiaknak, hogy házasodjanak.

Úgy gondolta, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak,

megerősítvén ezáltal a hadseregét. 

A legenda úgy tartja,

hogy, Szent Valentin rabsága alatt összebarátkozott a börtönőr lányával,

akinek hagyott egy levelet aláírva, hogy "A te Valentinodtól".

Kr.u. 496-ban Gelasius pápa elrendelte,

hogy az addigi Luperkalia ünnep helyett 

február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek.

 Fokozatosan, ez a nap lett a szerelmes üzenetek napja,

és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje.

A dátumra versek és olyan egyszerű ajándékok küldése volt jellemző,

mint a virág vagy a csokoládé.

Gyakran rendeztek társasági összejöveteleket

vagy bálokat is ebből az alkalomból.

Az Egyesült Államokban, Miss Esther Howland volt az első,

aki Valentin napi képeslapot küldött.

A Colorado-i Loveland város

komoly postai üzletet bonyolít le február 14. körül,

mivel az emberek szentimentális verseket küldenek szét szeretteiknek,

a gyerekek pedig Valentin-kártyákat cserélnek az iskolában.

A "kereskedelmi" Bálint-napot

az 1800-as években vezették be, és mára már ezen a napon

igen csak hatalmas forgalmat bonyolítanak le a virágárusok,

valamint az ajándék- és édességboltok

az ünnephez kötődő reklámkampányoknak köszönhetően. 

A legtöbb ember igyekszik valamilyen csodálatos idézet, 

szerelmes vers vagy akár sms kíséretében átadni ajándékát szerelmének,

szeretteinek vagy más, szívéhez közel álló személyeknek.

Szent Bálint napját / febr.14./ tartják

Bálint-nap / angolul Valentine'Day / ünnepének.

A Valentin nap eredete

A Valentin-nap a Római Birodalom idejére vezethető vissza.

Az ókori Rómában, február 14.-e Juno tiszteletére adott ünnepség volt

(Juno volt Jupiter társa, a római istenek és istennők királynője,

de számon tartották őt úgy is,

mint a nők, a szülés és a házasság istennője is).

A következő napon, február 15.-én kezdődött Luperkalia ünnepe.

Az egyszerű nép fiatal férfiainak és lányok élete

szigorúan el volt választva egymástól.

Azonban a Luperkalia fesztivál előestéjén,

papírra írták a római lányok neveit és egy üvegbe tették őket.

Minden fiú kihúzott egy papírt

és a rajta szereplő lány lett a partnere a fesztivál alatt.

A fiatalok párosítása néha egész évre szólt,

és gyakran szerelem, majd házasság lett belőle.

II. Claudius császár uralkodása alatt

Róma számtalan véres és népszerűtlen kampány részese lett.

A kegyetlenségéről híres Claudius nehezen szerzett katonákat,

akik csatlakozhattak volna seregéhez.

Úgy vélte, ennek legfőbb oka az,

hogy a római férfiak nem akarták elhagyni szeretteiket és családjukat.

Claudius egy rendelet által törölte az összes házasságot

és jegyességet a birodalomban,

hogy ezáltal megerősítse csapatait. 

Szent Valentin jóságos és romantikus római pap volt ebben az időben,

aki titokban párokat adott össze,

mely cselekedetek miatt február 14.-én halt mártírhalált, 270 körül.

Bálint napi hagyományok, népszokások, babonák

Bálint napjához - amit mára sokan csak Valentin napnak neveznek

- számos babona, hiedelem és néphagyomány kapcsolódik.

 Ezen szokások legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz,

hogy megtalálják, meghódítsák

vagy csupán megtartsák szerelmüket, életük párját.

 Ha lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket.

A párna alá helyezett babérlevélnek szintén az volt a célja,

hogy álmukban megtudják ki lesz a jövendőbeli párjuk.

 Amint megvolt a "jelölt", újabb praktikákra volt szükség,

magukba bolondítsák a fiút.

Egy pontosan kilenc magú alma elfogyasztása után

a magokat a kiszemelt férfiú zsebébe kellett csempészni,

mely által a szerelem már szinte biztos volt.

Másik módszer szerint a kiszemelt fiú lábnyomát a hóból

vagy sárból felvéve a küszöb alá kellett ásni,

majd a házba csalogatni az illetőt,

aki a küszöböt átlépve hamarosan megkéri a lány kezét.

● Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon tudhatták meg a lányok és fiatal feleségek. Például egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható volt, hogy hány gyermeke lesz valakinek.

● Bálint-napon a madarak is hatalmas szerephez jutottak, a különböző fajták más-más férfitípust jelentettek. Úgy tartották, ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni és nagyon boldog lesz, ha azonban egy tengelice repül át felette, tehetős férfi felesége lesz.

Forrás:csaladvilag.hu