A világon szinte mindenki ismeri ezt a mosolyt.

Egy hollywoodi hírességnek sem lehet több követője a Facebookon,

mint amennyien ellátogattak már a párizsi Louvre-ba,

hogy megtekintsék Leonardo da Vinci Mona Lisa című festményét.

De vajon mit titkol ez a különleges arc?

Milyen sejtelmes elemeket rejt a festett vászon?

És egyáltalán: kit ábrázol a kép?

Évente hatmillió – ennyien látogatnak el a párizsi Louvre-ba,

hogy a világ egyik leghíresebb és legtitokzatosabb

műalkotásának tartott festményét, Leonardo da Vincinek

1503 és 1509 között készített Mona Lisáját élőben is megtekinthessék.

Felmerül a kérdés: miért ez a kultusz?

Mégis mi van ebben a képben,

ami napjaink legnépszerűbb alkotásává teszi?

Tényleg lenne egy titok, amely miatt Leonardo a haláláig

magánál tartotta a festményt?

Cikkünkben részletesen megvizsgáljuk az ismert képet,

valamint körüljárjuk és felsorakoztatjuk az elmúlt évek elméleteit

és felfedezéseit, melyek közül valamelyik talán a választ is megadja a titokra.

Leporoljuk a műfajt

Ha reálisan közelítünk a kissé túlidealizált festményhez,

akkor rájövünk, hogy a Mona Lisa is csak egy egyszerű portré

egy mellvédes loggián ülő, szép olasz nőről.

A 16. században a festők egyre többet és alaposabban tanulmányozták

a természetet, a valóságot, az anatómiát,

így a portrék is intimebbé, személyesebbé váltak.

A modell már közvetlen szemkontaktust teremt a nézővel,

és sokrétűbb a kommunikáció is.

De bármennyire is élethűnek tűnik a festmény, nem egy konkrét,

kimerevített jelenetet ábrázol.

Az akkori közönséget, megrendelőket a szépség, az esztétikum,

a színek és a kompozíció harmóniája vonzotta, az alkotó pedig

ennek érdekében elvehetett és hozzá is tehetett a látványhoz.

Szabadon játszhatott a részletekkel, elrejthetett szimbólumokat,

apró titkokat, trükköket is a képen,

és sokszor ezek a titkos részletek rejtik az igazságot.

Vajon Leonardo is elrejtett valamit Mona Lisa című portréján?

Megbújik egy titok a háttérben, a sötétbe burkolózó ruhában,

abban a bizonyos mosolyban?

Az elmúlt ötszáz év alatt számtalan kutató kereste erre a választ,

a legelképesztőbb felfedezések láttak napvilágot,

melyek közül most bemutatjuk a legreálisabbakat.

Ki volt a modell?
 

Az elmúlt fél évezred során számos ötlet született arról,

mely valós személy bújhat meg Mona Lisa alakja mögött.

A legelfogadottabb nézet, hogy Leonardo festménye

a firenzei textilkereskedő, Francesco del Giocondo márki feleségét,

Lisa del Giocondot (Lisa Gheraldinit) ábrázolja

. Ez a vélemény eredetileg Giorgio Vasari életrajzírótól származik,

aki az 1550-es Leonardo-életrajzában ír erről, tőle ered a festmény címe is –

a reneszánsz idején ugyanis még nem volt szokás címet adni az alkotásoknak.

Dr. Armin Schlechter német akadémikus azonban

a Heidelbergi Egyetem könyvtárában rátalált Agostino Vespucci tisztviselő

1503-as keltezésű feljegyzéseire is, melyek szintén ezt támasztják alá.

A Vasaritól eredő Mona Lisa címben egyébként a mona szó

az olasz madonna (’asszony’, ’asszonyom’) szó rövidítése,

a kép másik közismert címe pedig, a La Gioconda a Giocondo olasz név

nőnemű alakja, melynek jelentése ’gondtalan’, ’vidám’.

Így ez utóbbi cím utalhat a hölgy férjére és egyben a rejtélyes mosolyára is.

A kutatók azonban további lehetőségekkel is előálltak.

Létezik olyan elmélet – melyet

számítógépes kutatásokkal is alátámasztottak az akadémikusok –,

amely szerint a portré Leonardo álcázott önarcképe.

Mások úgy vélik,

Silvano Vinceti olasz kutató konkrétan Gian Giacomo Caprottit

azonosította a kép modelljeként.

Caprotti tízéves korában kezdett dolgozni a mester műtermében,

és Salainak vagyis „kis ördögnek” is nevezték.

A mester összemosta Lisa Gheraldini és Caprotti arcát.

Ám a Leonardónak többször is modellt álló,

képein is szereplő tanítványához köthető

egy Mona Lisa-másolat készítése is: az eredetivel egy időben készült

Monna Vanna című  változatra Caprotti a saját arcát festette.

Leonardó Keresztelő Szent János című képén is ő szerepel.

Teóriák és észrevételek a Mona Lisa tereiről

A modell kilétéről folyó, mai napig tartó viták mellett

a kép hátteréről is számos elmélet született.

A kutatóknak feltűnt a hideg árnyalatú táj

és a meleg színárnyalatú alak közötti kontraszt, mely alapján a képet

az idő és a változás metaforájaként értelmezték.

A tudósok még fontosabb észrevétele, hogy a kép

két oldala nem illik össze: a tájháttér horizontja nincs egymagasságban,

a jobb oldalon alacsonyabb a láthatár.

Szerintük ez azt eredményezi, hogy ha a festmény bal oldalára fókuszálunk,

akkor az alak magasabbnak tűnik –

a művészetben egyébként a bal a női, a jobb a férfi oldalt jelenti –,

és mivel az arca sem teljesen szimmetrikus,

az is aszerint változik, hogy a képnek éppen melyik oldalára figyelünk.

Többen vizsgálták azt a kérdést is, vajon hol készülhetett a kép,

vajon valóságos tájról van-e szó vagy csupán egy idealizált háttérről.

Egyes kutatók alpesi tájként, mások idealizált tájként, megint mások pedig

az Arezzo-környéki vidékkel azonosították a környezetet –

ez utóbbi esetben hét ponton is egyezést fedeztek fel

a festett és a valós táj között.

A vélhetően firenzei hölgy egyébként egy teraszon,

egy mellvédes loggián ül két oszlop között,

ez utóbbiak adják a kép keretét is.

Gioconda mosolyának titka és magyarázatai

E. H. Gombrich művészettörténész szerint Mona Lisa mosolya

azért különleges, mert valahányszor találkozunk vele,

mindig más: olykor olyan, mintha rajtunk mulatna,

máskor pedig mintha szomorúságot árasztana.

Ezt a neves művészettörténész Leonardo festési technikájával magyarázza:

a festő sok mindent rábíz a nézőre, a kontúrokat helyenként megszakítja,

máshol árnyékba, ködbe rejti, egymáshoz mossa azokat,

így képzeletünk egészíti ki a hiányzó vagy a kevésbé látott részleteket.

Leonardo ezt a „trükköt” alkalmazta a szemek sarkának

és a száj szegletének vonásainál is, ám ezeket nem dolgozta ki teljesen,

hanem puha árnyékkal fedte le őket.

Így a mosoly és az arckifejezés nem egyértelmű: ránk bízza, milyen kedvében van a hölgy.