A tea története

A teát más néven a "lélek italának" is nevezik.

Kínából származik,

s a legenda szerint Sheng Nong császár nevéhez fűződik -Kr.e. 2737-ből.

Tulajdonképpen a véletlen műve.

A császár kötelezővé tette fogyasztás előtt a víz felforralását,

s egy alkalommal a forró vízbe hullott tealevél finom illata csábította megkóstolásra.
 

A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet,

ezért eleinte orvosság gyanánt itták.

A tea valamikor az uralkodók itala volt,

a teázás szokása bekerült az udvari etikettbe is.

A tea akkor még Kínában sem mindennapos jelenlétére utalt,

sőt, olyan nagy kincsnek számított,

hogy az egyik császár győztes hadvezérének megbecsülése jeléül

egy csésze teát nyújtott át.

A kínai bölcsek szerint, aki a teát issza,

annak szellemi képességei tiszták és frissek lesznek.
 

Gyorsan növekedett a tea népszerűsége,

és a Jangce folyó mentén újabb teaültetvények jelentek meg.

A teát királyoknak kínálták elsősorban ajándékba,

majd más országokkal folytatott kereskedelem révén értékes árucikk lett.

A zöld tea kifejlesztése a kínaiaktól származik.

Igen közkedvelt aromája és szomjoltó tulajdonsága miatt.

A Tang dinasztia idejében a teát már nem csak gyógyászati céllal itták,

hanem mint élvezeti cikként is fogyasztották.

Ezt az időszakot nevezzük a tea aranykorának.

Az ital elkészítése és felszolgálása ünnepélyes szertartássá vált,

a termelést és a feldolgozást pedig gondosan ellenőrizték,

és szigorú szabályok vonatkoztak rá.

Egy sokat utazó buddhista szerzetes hozta

a teamagokat Kínából Japánba a IX. században.

Miközben a régi kínai tearituálék lassan kihaltak,

a japánok a buddhista hittel párhuzamosan

kialakítottak egy ünnepélyes ceremóniát.

A mai napig is gyakorolják ezt a japán kultúra magjának számító hagyományt.

A teanövényt először a portugál és holland kereskedőflotta hozta

a XVI. században Európába.

Franciaország, Németország, Portugália, Hollandia

és Olaszország akkoriban már elkezdett teát importálni,

de ezekben az országokban egészen a XVII. századig

a kávé volt a legkedveltebb ital.

Angliában és Oroszországban azonban egyre nagyobb volt a piaca

ennek a forró kínai italnak.

A tea túlnyomórészt tengeri úton érkezett Európába,

A tea fogyasztás kalandos útja Európában is folytatódik tovább.

Mai napig a világban, sok-sok ország különleges,

szinte már rituáléba hajlóan közkedvelt itala a tea főzet.

Más és más szokások, hagyományok szerint fogyasztják.

Fontos, hogy milyen időtájt, milyen alkalomból,

hogyan és miben főzik, vagy forrázzák, hogyan szervírozzák

és miben isszák

Amerika

Amerikában nincs egységes teakészítés.

A származási országtól függően a teát különböző módon készítik el.

Amerika ugyanakkor a jeges tea trend-vezetője.

A jeges teát már 1904-ben találták fel,

amikor Richard Blechynden teakereskedő teáját

egy nagyon meleg nyári napon jégkockával hűsítette.

A jeges tea ma, amelyet cukorral és citrommal isznak,

egyike a legkelendőbb italoknak Amerikában.

Németország (Frízland)

Kelet-Frízlandban közel ugyanolyan sok teát isznak, mint Angliában.

A keletfrízek voltak az elsők, akik Németországban teát ittak.

Egy korty rummal lett az erős tea hamarosan egy kedvelt ital.

Ma is töretlen a keletfrízek hagyományos,

több, mint 300 éves tea iránti szenvedélyük.

Anglia

Az angolok számára a tea és a teaivás több,

mint hagyomány vagy egy meleg ital:

egy egész életmóddá fejlesztették.

Egy angol ember átlagban hat csésze teát iszik naponta.

Az első teát gyakran még reggeli előtt issza:

a reggeli Earl Grey-t.

Aztán issza a reggeli teát, azért

hogy a tea időt a hagyományos 5 órai teát élvezhesse.

Ehhez a teát erősen készítik el és friss tejjel tálalják.

Már a múlt században is jelentős társadalmi eseménnyé vált

a „délutáni tea”, amelyhez a felsőbb osztály elegáns ruhát,

drága teakészletet és válogatott ételeket, pékárut és süteményeket fogyasztottak.

Japán

Egészen a legapróbb részletekig meghatározott a japán teaszertartás,

a zen-buddhizmus értelmében.

A teafogyasztás ilyen művészi formájára különleges alkalmakkor

speciális tartozékokat és egy zöld porteát, a Matcha-t, használják,

melyet a teaseprűvel egy teás tálban sűrűre vernek fel.

A teaszertartás minden kézmozdulata pontosan elő van írva.

Oroszország

Az orosz teahagyomány középpontjában a szamovár áll,

egy nagy, rézből, bronzból vagy porcelánból készült tartartály.

A szamovárban a teavizet izzó faszenek,

melyek egy kéményszerű csőben a tartó belsejében találhatók,

által tartják megfelelő forrásponton.

Ma a szamovárt már árammal fűtik.

Oroszországban a teát gyakran isszák tej nélkül és többnyire pohárból.

Az ázsiai-muszlim lakosság szívesen issza tejjel is a teát.

Különösen kedvelik egy darab barna cukorral

vagy egy kanál gyümölcslekvárral, amelyet a szájukba vesznek

és a keserű ízre "szürcsölik"az erős teát.

Közép-Ázsiában  szinte csak kizárólag zöld teát isznak.

Skócia

Amikor a skótok egy csésze teát fogyasztanak,

először csak egy kis whisky-t tesznek a csészébe,

megszórják cukorral, felöntik erős forró teával és az egészet tejszínnel díszítik.