A mézeskalács története

A frissen sült mézeskalács mással össze nem téveszthető
fűszeres illata jelzi a konyhákban:
itt a karácsony.
Sokan vannak, akik a mézeskalácsot hungarikumnak tartják,
de a történeti feljegyzések és a régészeti leletek azt bizonyítják,
hogy a mézeskalács készítése egyidős a méz használatával,
és már az ókorban is ott illatozott az ínyenc rómaiak asztalán.
Igaz, sem a rómaik, sem a görögök nem ették meg,
vagy csak titokban, mert isteneiknek az állatáldozat helyett
inkább állat formájú mézeskalácsot ajánlottak fel
(Magyarországon Aquincumban – Óbudán is
sok igényesen megmunkált mézeskalács formát találtak).
A Pallas Athéné templomát őrző sárkánynak is mézeskalácsot adtak,
és ha érintetlenül hagyta, azt szerencsétlenségre utaló jelnek tartották.
A halottak szájába is mézeskalácsot tettek,
hogy ezzel engeszteljék ki az alvilág istenét, Cerberust.
A Biblia is megemlíti Melkisédek zsidó pap kiváló mézes süteményét,
így sajnos cáfolnunk kell azt a hiedelmet,
hogy a mézeskalács magyar találmány lenne.

A világ sok országában különböző időszakokban
és helyi tradíciók szerint készítik a mézes finomságot.
Például az angoloknál is nagy hagyománya van
a karácsonyi mézes sütésének,
ilyenkor készül a Ginger Bread,
az emberke formájú, gyömbéres kalács.
Amúgy egész évben nagy népszerűségnek örvend az illatos sütemény.



A skandinávok és germánok vaddisznó alakú mézeseket sütöttek
a téli napforduló eljövetelekor.
A németek körében nemcsak, hogy
nagy hagyománya volt a mézeskalácsnak,
de Európában is rajtuk keresztül terjedt el
Jancsi és Juliska meséje is német eredetű:
két helyi mézesbábos konkurenciaharcának
szájhagyomány útján elterjedt története.
Katherina Shrader nagyon neves mézeskalács készítő asszony volt,
akinek a spessarti erdőben állt a háza.
Őt vádolta meg boszorkánysággal kikosarazott udvarlója,
Hans Metzler, aki szintén mézeskalács készítő volt,
azt állítva, hogy embereket csábít magához,
felhizlalja és megeszi őket.
Az asszonyt végül a vád alól felmentették,
de a feljelentő nem nyugodott bele az ítéletbe,
és belökte áldozatát a forró mézeskalácssütő kemencébe.

A magyar mézeskalácsosság az Árpád-házi királyok idején
már nyomon követhető –
a saját méhészettel rendelkező kolostorokban formákat,
mézes italokat és süteményeket is készítettek
. A mézes pogácsa és mézesbáb elnevezéseket
a 16. században már jegyezték a krónikák.
A leghíresebb mézesek magyar nyelvterületen Debrecenben
és Erdélyben készültek.

A tészta díszítésének nagyon sok lehetősége van,
de ezek közül a legismertebb az írókázás,
amikor cukorral felvert sűrű tojásfehérje habbal dísztik a figurákat.
Manapság a díszítéshez magvakat, cukordrazsét, csokoládét,
színezett marcipánt, kandírozott gyümölcsöt
, de még színes gumicukrot is használnak.
A tésztába a fűszerek közül nagyszerűen illeszkedik a fahéj,
a gyömbér, az ánizs, a szegfűszeg, a reszelt narancs- és citromhéj,
de nem árt neki egy csipetnyi őrölt bors sem.
Manapság már kész mézeskalács fűszerkeveréket is kaphatunk a boltokban.
Itthon több helyen is rendeznek mézeskalácssütő versenyt és kiállítást –

Fortélyok
- A nagyobb méretű formákat tepsiben süssük, így nem torzulnak el.
- Nagyobb figurákat hagyjunk egy napig pihenni és csak utána díszítsük.
- A tészta akkor kész, ha a széleinél megpirult.
- Ha a mézes alakja sütés közben változik, utóbb még formára vághatjuk, de csak rögtön a sütés után, mert hidegen könnyen törik.
- Ha karácsonyfadísznek szánjuk, akkor még a sütés előtt szúrjunk lyukat a formába a szalagnak, fonálnak, amivel majd a fára aggatjuk. Ha sütés után próbálkozunk, a remek kis figurák könnyen eltörhetnek.
- Ne ijedjünk meg, ha a mézeskalács a sütés után kemény – később megpuhul, bár vannak receptek, amelyek kimondottan csak kemény, díszítésre szánt mézesekhez alkalmasak.
- A mézeskalács sütés közben megnő, így legalább 2 – 2 cm hagyjunk a sütőlapon az egyes darabok között.
- Ha a választott figurához nem találunk kész formát, akkor rajzoljunk először sablont és vágjuk körbe.
Ha nagyobb részeket akarunk összeilleszteni, ragasztani – például mézeskalács házikó készítésénél – akkor a hagyományos, díszítésre javasolt tojáshabba tegyünk több porcukrot és máris kész a fogyasztható kötőanyag.












