Wass Albert: A magyar Szent Korona legendája

Második Szilveszter pápának különös álma volt egy éjszaka.

Álmában egy angyal
jelent meg előtte és ezeket mondta:

Sok évszázaddal ezelőtt egyik elődöd

mezítláb lépett ki Róma kapuján,

hogy kegyelmet kérjen Attilától,

hunok királyától a város számára.

A hatalmas Attila meghallgatta elődöd kérését,

és békésen vonult el Róma falai alól.

Most ennek az Attilának egyik utóda, magyarok uralkodója,

Gézafia István fordul kéréssel hozzád.

Királyi koronát kíván magának, és népe számára apostoli áldást.

Teljesítsd kívánságát, Szilveszter,

mert ha teljesíted, a kereszténység pajzsává válnak a magyarok,

s kardjuk az egyház kardja lesz.

Több áldozatot hoznak és ezerszer többet szenvednek majd

a keresztény hitért ezek a magyarok,

mint a világ összes népei együttvéve!

S lám, alig telt el néhány hét a különös álom után,

amikor a magyarok földjéről megérkezett Rómába Asztrik érsek,

királyhoz illő kísérettel és gazdag ajándékokkal,

és királyi koronát kért István névre keresztelt Gézafia Vajk,

magyar fejedelem számára.

Szilveszter pápa nagy örömmel fogadta magyarok küldöttjét,

és levél kíséretében küldte meg apostoli áldását

és a királyi koronát. Így szólt a levél:

„Szilveszter pápa, Isten szolgája, áldását küldi magyarok uralkodójának!

A Felséges Isten és a szent apostolok által

ránk ruházott hatalmunknál fogva engedélyezzük,

küldjük és adományozzuk áldásunkkal együtt mindazt,

amit tőlünk kértél.

A királyi koronát az apostoli királyi címmel együtt,

érsekséget Esztergom székhellyel és a többi püspökségeket.

Mindezeken felül apostoli hatalmunknál fogva engedélyezzük

és kívánjuk, hogy úgy te magad, mint minden jogos utódod,

bárki legyen is az, maga előtt hordassa a keresztet

mint apostoli jelvényt.

Te és utódaid, ahogy apostoli királyokhoz illik,

magatok döntsetek, ítélkezzetek és rendelkezzetek

mi helyettünk minden egyházi dologban úgy a jelenben,

mint a jövőben országotok földjén.

Róma, az Úrnak ezredik esztendejében,

március hónapjának huszonhetedik napján.”

Ahogy a szent korona megkezdte útját Rómából

a magyarok földjére,

mennybéli angyalok serege kísérte magosan az égen,

elterelve útjából a fellegeket, szeleket, viharokat és árvizeket.

Ahol a koronát vivő kis csoport elhaladt,

virágok nyíltak ki hirtelen az út mindkét szélén,

még a magos hegyi hágókon is, ahol hó lepte a földet.

A csodák láttára letérdelt a nép mindenütt az út mentén,

amerre csak a Szent Korona elhaladt

és minden nép a maga nyelvén áldotta az Urat,

Róma városától magyarok földjéig.