A kézhordozás világszerte sajátos pszichológiai jelentéssel bír.

Sokat elárul a karakterről, hogy az ember miként tartja karjait járás közben,

mennyire szorítja a testéhez, vagy milyen távol vannak a testétől,

és azok milyen ritmusban, összhangban mozognak a testével.

Ideális kartartás az, ha a karok oldalt lazán,

de nem élettelenül lógnak, s az ujjak csak részben zártak.

Ez a fajta kézhordozás az óvatos, józan, megbízható, igazi értékű,

meggondolt beosztó emberek ismertetőjele.

A kezüket eldugó vagy zárva tartó személy általában titkolódzó,

kétszínű, képmutató, hamis ember.

Olyan, akinek valami "takargatni valója" van.

Aki a karját lazán oldalt tartja, élettelenül lóbálja,

az ujjai csaknem nyitottak, céltalan, döntésképtelen személy,

lusta gondolkodni, befolyásolható, nem csinál problémát semmiből,

meggondolatlanul költekezik, szórja a pénzt.

Határozott fellépésű, eltökélt, tevékeny, energikus típusú ember viszont az,

aki a karjait oldalt tartja, az ujjait szorosan ökölbe zárja.

A lazán ökölbe zárt kezű ember szilárdan, tudatosan cselekvő személy.

A görcsösen ökölbe zárt kéz pedig megszállottságról,

szenvedélyességről árulkodik.

Aki a bal karját finoman a csípőjén nyugtatja,

a jobb kezét pedig kecsesen a melle elé emeli

(ez főleg a nőkre jellemző), művészi képességekkel,

jó ízléssel megáldott, remek életvezetésű,

de nem háziasszonynak való.

Aki a bal kezét a hasa előtt tartja,

a jobb kezét - miközben a csuklója egészen laza -

merőlegesen lóbálja, szenzibilis, hiperérzékeny típus,

feminin vonásokkal.

Hölgy esetén a nőiesség jele,

az ilyen asszony serkenti a férjét a munkában,

jó hatással van a családra.

Aki a karját a teste előtt vagy kissé oldalt lengeti,

mintha valamit meg akarna érinteni, figyelmes, éber, gyanakvó.

A verekedős, harcias ember rendszerint széttárt karokkal

és ökölbe szorított kezekkel figyelhető meg.

Aki a kezeit állandóan dörzsölgeti, mintha mosná,

hazudós, képmutató, hamis személy.

Az aki a karjait lazán oldalt, csaknem élettelenül lóbálja,

az ujjait teljesen nyitottan hordja, befolyásolható, költekező ember.

Akinek a karjai élettelenül lógnak és a kézfeje feltűnően kövér,

nehéz felfogású, pesszimista ember.

Aki a bal kezét oldalt tartja,

a jobb kezét könyökben behajlítva a gyomra elé emeli,

a tenyere felfelé néz, az ujjait lazán bezárja, beképzelt,

gőgös, büszke, öntelt, saját fontosságát hangsúlyozó ember,

nehezményezi, ha nem értenek vele egyet.

Bizonytalan, az érzéseit ügyesen palástoló, irányítható az,

aki nem tudván mit kezdeni velük, kezeit le-fel mozgatja,

hol babrálgat valamit, hol zsebre teszi.

Az izgatott, ideges ember állandóan a kabátgombját fogdossa,

zsebkendőjét gyűrögeti.

A kiegyensúlyozott, de kiismerhetetlen ember

a kezeit méltóságteljesen maga elé tartja.

Aki viszont a kezeit hátul összekulcsolja, nagyon óvatos, elővigyázatos,

nem tudni, hogy mit akar, és mire gondol, szégyenlős,

jó eszű, de gyanakvó, nem akar csapdába esni.

Forrás: www.erzsebetrosta.hu