A kesztyű története

Bár még a naptár szerint ősz van, nem sokára itt a tél!

És a napokban olyan irtózatosan hidegre fordult az idő,

hogy nyilván nálatok is előkerült a kesztyű a szekrényből.

És azt vajon tudod-e, hogy mióta használjuk ezt az értékes kézmelegítőt?

Ha nem, akkor járj utána velünk, ismerjük meg együtt a kesztyű múltját!

A kesztyűviselés az ókorban nem volt általános.

Xenophon arról tudósít, hogy a perzsák télen kesztyűt hordtak.

A görögök egyes munkákhoz viseltek kétujjas kesztyűt, cheirideszt.

Amikor például Odüsszeusz hazatér útjáról, apját kertészkedés közben találja:

az öreg Laertész kesztyűt visel.

Az athéni ínyencek kesztyűben étkeztek.

Általában azonban mind a régi görögök,

mind a rómaiak a téli kesztyű viselését nőiesnek találták.

Az antik kultúra összeomlása után a kesztyűt,

mint a hatalom és méltóság egyik jelvényét,

a főpapság menekítette át a középkorba.

A püspök szentelésekor gyűrűt, pásztorbotot és kesztyűt kapott.

A királyok, nemesek és főpapok selyemből vagy bőrből készült,

drágakövekkel kivarrott kesztyűt viseltek.

A lovagkorban a kesztyűt az invesztitúra, a hűbérbeadás,

a magasabb hivatalba iktatás jelvényének tartották.

A lovagok a kihívás jeléül ellenfelüket arcul ütötték kesztyűjükkel,

vagy - finomabb formában - a kesztyűt a lába elé dobták.

Ha az illető lovag a kesztyűt felvette, akkor az azt jelezte, hogy a harcot elfogadja.

Schiller A kesztyű című balladájában

megtörtént eseményt dolgoz fel, csak a cselekményt helyezi át

Spanyolországból Franciaországba I. Ferenc udvarába.

A király és az udvar előkelői állatviadal nézésére gyűltek össze,

amikor egy szép és elkényeztetett hölgy

vadállatok porondjára ejti le fél kesztyűjét,

s gúnyosan arra szólítja fel hű lovagját,

hogyha annak csakugyan olyan forró a szerelme,

mint ahogy állítja, hozza fel a kesztyűt.

A lovag habozás nélkül leszáll az arénába,

és anélkül, hogy haja szála meggörbülne, teljesíti a megbízatást.

A szép Kunigunda kegyes mosollyal fogadja,

a lovag azonban az arcába dobja a kesztyűt:

"Nem kell a köszöneted, hölgyem!"

Friedrich Schiller: A kesztyű

A ketrecek elé ült
s viadalt nézni készült
Ferenc király:
s főurak körülötte,
s az erkélyen fölötte
a hölgyek szép kara vár.

A király ujja intett:
a tág ketrec kinyílt s egy
oroszlán baktat elő nehéz
léptekkel és
hangtalanul
lapul,
ásítva néz szét,
megrázza sörényét,
nyújtózik unottan
s elnyúlik a porban.

A király int, s nyomban
egy vasrácsos kapu föl-
nyílik emitt is,
s azon kitör
hevesen szökellve
egy tigris.
Az oroszlánt látva nagyot
ordít legott,
és farka vad
karikába csap.
Kinyúlik a nyelve:
sunyítva, tompán
horkan, s az oroszlán
körül le-fel
jár, majd lehever
morogva odább.

A király újra jelt ád,
s egyszerre kiugrik két kitárt
kapun át a porondra két leopárd
és tüstént harciasan a
tigrisre rontana.
Az párszor rájuk teszi mancsát.
Az oroszlán felüvölt zordan,
feltápászkodik - erre nyomban
csend lesz, s a homokon
vért szomjazón
lapulnak a szörnyű macskák.

S most fentről egy kicsiny
kézből egy fél kesztyű esik ím
az oroszlán és tigris közé le
épp középre.

S Kunigunda kisasszony gunyorosan
ránéz Delorges lovagra:
"Lovagom, ha úgy imád, ahogyan
lépten-nyomon esküje vallja,
nos, hozza fel azt a kesztyűt nekem."
S a lovag lemegy sebesen,
belép a porondra szilárdan,
meg se remeg,
s az ijesztő szörnyetegek
közül a kesztyűt felveszi bátran.

A sok lovag és úri dáma
borzong s ámulva csodálja.
Ő hozza a kesztyűt, arca nyugodt.
Dicsérete hangzik szájról szájra.
A hölgy szemében szerelem ragyog -
az a boldogság ígérete ott: -
Kunigunda kisasszony epedve várja.
Ő a kesztyűt arcába veti:
"Hölgyem, nem kellenek a kegyei!" -
S otthagyja nyomban utána.

Vannak speciális kesztyűk is,

például a vastag, bivalybőr solymárkesztyű, amit csak a bal kézen viseltek.

A források alapján megállapítható, hogy a nők a 13. század előtt

Európában nem viseltek kesztyűt.

Később könyökig érő alkalmatosságokat szabtak maguknak vászonból.

A kesztyűviselés fénykora a 16. század volt,

ekkor már a hölgyek és urak egyaránt finom,

vékony bőrből készült, illatosított kesztyűt viseltek.

Hozományjegyzékek, arcképek tanúsága szerint Magyarországon

a 16. században általános divat volt a nemességnél,

de a 17. században már minden társadalmi réteg viseletéhez hozzátartozott.

Párizsban már 1190-ből tudunk kesztyűkészítő céhekről,

Magyarországon a legrégibb adatunk a 14. századból való.

A kötött kesztyűk készítői a harisnyakészítőkkel tömörültek közös céhekbe.

Hátra volna még eldönteni, hogy melyik a legjobb kesztyű?....

.Egy régi közmondás szerint három tényező szükséges a jó keztyűhöz:

Spanyolország, mely adja és kicserzi a bőrt,

Franciaország, mely a keztyűt kiszabja

és Anglia, amely megvarrja.

A használati céltól függően megkülönböztetünk

• divatkesztyűket,
• sportkesztyűket,
• munkakesztyűket és
• védőkesztyűket,

a formai kiviteltől függően pedig

• egyujjas kesztyűt, ahol csak a hüvelykujjnak van külön kesztyűujj kialakítva,
• olyan kesztyűt, amelyen a hüvelyk- és a mutatóujj külön van, a többi három ujj számára közös teret képeznek ki,
• ötujjas kesztyűt,
• ujjatlan, vagy ujjhegy nélküli kesztyűt, valamint
• rövidszárú (csak a csuklóig érő) és
• hosszúszárú (az alsókart is takaró, sőt esetleg könyök fölé érő) kesztyűt.

A kesztyűk anyaga lehet

• bőr,
• textília – ezen belül a legkülönbözőbb nyersanyagokból, aszerint, hogy a kesztyű milyen célt szolgál (pamut, gyapjú, különböző szintetikus fonalak, valamint ezek keverékei),
• gumi vagy műanyag,
• egyes speciális védőkesztyűk esetében fémkarikákból összeállított hajlékony lap (lánckesztyű).

A készítési módtól függően ismerünk

• szabott kesztyűt, amelynek alkatrészeit lapszerű anyagokból megfelelő sablonok használatával kivágják és azután összevarrják vagy – műanyagok esetén – összehegesztik,
• műanyagból extrudálással készült, egy darabból álló kesztyűt, valamint
• kötött kesztyűt, amelyet egy darabban formára kötnek.

A kesztyűk méretét általában a tenyér szélessége szerint számozzák: a méretet az a szám jelenti, ahány centiméter széles a tenyér. Vannak olyan gyártók, akik a kesztyűknél is az S, M, L, XL, XXL nagyságjelölést alkalmazzák.

Magyarország

Hamerli János

1894-ben

A kesztyűkészítés története Magyarországon még a céhek világába nyúlik vissza.

Pécsett 1861-ben kért és kapott iparengedélyt Hamerli János

aki vándorévei alatt Ausztriában és Csehországban tanulta ki a szakmát.

Tímárságát és kesztyűkészítő műhelyét két évtized alatt jól jövedelmező gyárrá fejlesztette.

1870-ben állította üzembe az akkor még ritkaságszámba menő kesztyűvarrógépet.

A piaci igények messzemenő figyelembevételével, szorgalmas munkával

sikerült nevét ismertté tennie, nemcsak a hazai kereskedelemben,

hanem külföldön is.

Halála után (1895) fiai vezették tovább az üzemet, amit folyamatosan fejlesztettek.

A 20. század 30-as éveiben jelentős mennyiségben exportálták is termékeiket

nyugat-európai országokba.

A II. világháborúban a gyár szerencsére nem szenvedett túl nagy anyagi károkat,

és a háború után lehetőség volt a további fejlesztésekre,

bővítésre, megalapozva a külföldön –

még az USA-ban és Japánban is – népszerű „pécsi kesztyű” világhírének alapját.

A Hammerli-gyár utódja, a Pécsi Kesztyűgyár –

a mai Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Rt. –

az 1970-es évekre a vállalat méreteivel és teljesítményével

a világ egyik legnagyobb kesztyűgyárává nőtte ki magát,

amely már nem csak Pécset látta el munkával, hanem vonzáskörzetét

(Mohács, Dombóvár, Siklós stb.) is

. Sem a Hamerli gyár, sem a Pécsi Kesztyűgyár nem hozott ugyan létre

kifejezett márkanevet, a Pécsi Kesztyű reklámját azonban

az akkori korosztály minden tagja ismerte.

A vállalat tudatosan, határozott stratégiával tört be minden piacra

és nemigen volt olyan földrajzi szegmens, ahol ne lett volna jelen.

Többek között ez is lehetővé tette azt, hogy a termelés óriási méreteket öltsön.

Az idő múlásával viszont ez a termék is elkezdett kimenni a divatból

és egyre nehezebb volt megtalálni az értékesítési területeket.

A hatalmas birodalom elkezdett összeomlani.

 A vállalat mérete egyre csökkent, az alkalmazottakat tömegesen bocsátották,

mivel a termelés mennyisége rohamosan csökkent.

Az idő előrehaladtával már nem csak a gazdaságtalan működés

és a nehéz pénzügyi helyzet okozta a problémákat,

hanem a komoly erőket képviselő külföldi és hazai konkurencia.

A Hunor Pécsi Kesztyűgyár megszűnésével több kisebb kesztyűgyár jött létre,

melyek közül az egyik Hunor/Beatrix Magyar Divatkesztyű Kft. néven üzemel Pécsett.

A "pécsi kesztyű" márkanevet a PBKIK vette meg 2010-ben.

Ez tehát a kesztyű múltja. Ugye, milyen érdekes?