Kenyeret azóta fogyasztunk, amióta az emberiség létezik.

Sőt, az előember is evett gabonamagvakat,

a tűz megismerése után már meg is pörkölték azokat,

könnyebb rágás végett zúzták, s az összeállt elegyet

forró kövön felejtve kisült az, ami már kenyérnek mondható.

Hamar rájöttek, hogy tápláló, erőt adó jóízű,

minden korosztály számára fogyasztható étel a kenyér.

A kenyér eredete

Eleinte az égiek segítségének tudták be,

hogy kásaféle anyaguk kenyérré változott és annak keletkezési helyét

a kezdetleges tűzhelyet is vallásos áhíattal övezték.

A kenyérrel kapcsolatos vallásos érzület mindmáig fennmaradt,

más okból azonban, mint az ősember idejében.

A keresztény ember számára a kenyér a megváltó teste,

lévén, hogy így nyert kinyilatkoztatást.

Tengermelléki népek a kenyeret már korán

sós víz hozzáadásával készítették, ami által az ízletesebbé vált.

Tejjel, joghurttal kovászolt kenyér hamar megpuffadt,

elegyében gázok keletkeztek, lazább, ízletesebb lett a tészta,

kora eleink kelesztéssel-dagasztással készítették ezen eledelüket.

A tészta kisütése is többféle módon történt, már az első idők óta.

Laposra formálva kövön, később edényzetben a belső peremre tapasztva,

a korán megismert cserépedényben elhelyezve,

vagy csak puffadtra kialakítva készült.

Az ásatások leleteit elemző tudósok szerint Egyiptomból eredezik

a kelesztett tészta és ugyanitt voltak az első pékek,

akik hivatásszerűen készítettek kenyeret értékesítésre.

A pörkölt gabonamagvak fogyasztása mindeközben megmaradt, napjainkig.

A pörkölt mag azonban kemény, úgy a kisgyermekek,

mint az idősebbek részére nehezen fogyasztható,

míg bármely típusú kenyeret, mely a világ bármely részén készül,

az egészséges szervezet elfogadja.

Mint annyi más, a kovászos kenyér is

a Földközi tenger keleti partvidékéről terjedt el.

A világ számos helyén készítenek azonban

keletlen tésztájú kenyeret, Indiában pl. a csaptit, vagy csapátit,

a török-arab világban elterjedt a lapos pita,

a szentföldön az ortodox macesz.

A ávolkeleten rizsből készül többféle kenyér, változatos eljárással.

Földrészünkön a rómaiak már ismerték a fehér és a barna kenyeret,

a városokban forgalmas pékségek működtek.

 A gazdagok szinte kizárólag fehér kenyeret ettek,

megfosztva magukat a rozs, árpa és egyéb gabonák adta

jó élettani hatásától.

A Kárpát-medence kenyere

Hazánkban az előttünk itt élt népek is és a bevándorolt magyarok is

jól ismerték a gabonatermesztést, s az abból készített kenyeret.

A Kárpátmedence éghajlata és termékeny földje

olyan gabonát képes teremni, amiből a kenyér

messze földön fogalommá vált.

Az itt termett gabona- búza sikértartalma igen magas,

tápértéke kiváló.

Korábban az asszonyok foglalkoztak jobbára a kenyér készítésével,

a pékségek a kis létszámú városokban voltak.

Már aprócska leánygyermekek is segédkeztek a munkálatoknál,

s az eladó sorba érett lányok közül a jó kenyeret sütni tudók

kapósabbak voltak.

A család létszámától függően sütöttek heti egy két alkalommal annyit,

amennyi az igényeket kielégítette.

Elterjedt volt a sütőasszonyok mestersége,

. A tészta erjesztésére használt kovászt a családok

vagy a sütőasszonyok nagy becsben tartották,

 Igen, mert a jó liszt mellett a jó kovász az,

ami a kenyér voltát meghatározza, a többi –

só, tej, víz, adalékok – közel állandó állagúak.

Életünkben a kenyér olyan fontos, hogy számos szóösszetételben megjelenik,

pl. kenyérkereset, kenyerespajtás, kenyéradó (gazda), kenyértörés,

kenyérpusztító, kenyérgond, kenyérleső, – és még hosszasan lehetne sorolni

a különféle jelentéstartalmakat.

Napjaink kenyere

A XIX. században – nem utolsó sorban a kiváló

és nagyhozamú gabonafélék termesztésének köszönhetően –

igen felfejlődött a hazai élelmiszergép ipar, ezen belül

a malomipari gépipar, a malomipari lisztgyártás igényinek megfelelően.

 otthoni termesztésével zárkóztak föl e téren.

Ma már Európában mindenütt igényes, jó kenyeret lehet kapni,

fehéret, barnát, magokkal ízesítettet és burgonyával,

kukoricával kevert lisztből sütötteket.

Kenyérlisztből még számos eledel készül.

Lehet cipó, zsemle, kifli, stangli, bagett, lehet lángos,

szinte felsorolhatatlan, annyiféle.

A búzát a magyarság életnek is nevezi.

Élet ott van, ahol búza és jó kenyér van.

Hazánk természeti kincsei közül talán hiányzik, hogy nincs tengerünk,

némely gyümölcsöt délvidékről kell beszereznünk,

de van KENYERÜNK és van BORUNK és lesz is, amíg világ a világ.

Fogyasszuk bizakodó örömmel!

Forrás:www.bellacafe.hu