A kalap története
Mióta viselnek a nők kalapot?
Görög terrakottafigurák tanúsítják, hogy már a boiotiai hölgyek is viseltek a nap ellen védő szalmakalapot, tholiát, mégpedig a fejüket is betakaró nagykendő, a himation tetején.

tholia
Az etruszk asszonyságok csúcsos kalapkát, tutulust hordtak,

a római matrónák azonban csak a himationhoz hasonló nagykendőjüket, a pallát húzták fejükre.

A középkorban a férjes asszony fejfedője a fejkendő vagy főkötő volt.


A 15. században ez aztán gigantikus méreteket ölt. Lady Beatrice Arundel 1439-ből való szobrán már ott látható a cornette: egyszerű, koronás főkötő, amelyből jobbra-balra egy-egy félméteres szarv döfődik a levegőbe. Ezt követte az 1450-es években a hennin, a méteres cukorsüveg a hölgyek fején, amelyről fátyol hullott alá. Állítólag Magyarföldről terjedt el, s eredetileg a kun asszonyok jellemző viselete volt.

A 16. század húszas éveiben a német hölgyek igen csinos, széles karimájú, piros kalapot hordanak, fehér tollal. Lucas Cranach még Vénuszt is ilyen kalapban ábrázolja - különben talpig Vénusz-kosztümben.
A 18. században aztán beütött a kalapőrület, - bár hogy ezeket a felépítményeket főkötőnek, fejdísznek vagy kalapnak tisztelhetjük-e, azt nehéz lenne eldönteni, annyira egybeforrtak a feltornyozott, hajporos frizurával.

1778-ban a legdivatosabb kalap hadihajó alakú volt. Három árboccal, vitorlákkal, és néhány csinos apró ágyúval díszítve. S amikor 1783-ban a Montgolfier testvérek léghajója a levegőbe emelkedett, pár nap múlva a hölgyek fején ott lebegett a léghajó mása, a Montgolfier-kalap.
Az angol ladyk arcát ugyanebben az időben egyszerű, de ízléses kalapok árnyékolják be. Hogy pompásan illettek nekik, azt tanúsítják Gainsborough, Romney és Reynolds arcképei.

Gainsborough

Romney
Csak ízelítőül ismertettük ezeket a legnevezetesebb fejdíszeket, az azóta váltakozó sok ezer formát és díszítést nehéz lenne követni.
Hogyan is énekelte annak idején Medgyaszay Vilma a népszerű sanzont: "A kalapom egy egész egyszerű kalap..."? Dalban elbeszélte, hogy a kalapján van szalag, virág, toll, aranyhalas medence stb., stb.,
"s egy valódi kis krokodil, mely rúg, harap -
A kalapom egy egész egyszerű kalap."
Hogyan alakult ki a kalap?
A kalap eredeti rendeltetése, hogy az időjárás viszontagságaitól, a forró napsütéstől, esőtől, hótól, széltől óvja a fejet. Nap ellen széles karimájú szalmakalappal védekeztek vagy vászonkendővel - utóbbiból fejlődtek ki a turbánfélék. A hideg ellen legjobban véd a csuklya - tudták ezt már az őskori vadászok is. A prémcsuklyát a Földközi-tenger melléki országokban az ókorban a vállgallérral ellátott szövetcsuklya váltotta fel; újra divatba jött az európai középkorban, különösen annak késői századaiban. A kúp alakú kalap valószínűleg Kelet-Ázsiából jött. A görögök sapkaszerű, hegyes tetejű fejfedőjét pülosznak hívták, útikalapjuk neve petaszosz. Ez látható Hermész-Mercurius fején is; a kétoldalt elhelyezett szárnyak nem kalapdíszek, hanem az isten gyors közlekedését szolgálják. A római kalap neve pilleus: a szabadság jelképe, ezért ezt kapja felszabadításakor a volt rabszolga.
A férfikalap változatai időnként újra meg újra feltűnnek a divatban. A 15-17. század barettját a 19. században - a romantika idején - művészek viselték.

Az ókorból ismert frígiai sapka a francia forradalom idején lesz a szabadságot szimbolizáló fejfedő.


Már a 16. században is volt cilinder, amely a 18. század végén jön újra divatba, a 19. század első felében még utcai viselet, s csak később válik az estélyi öltözet kiegészítő részévé.


Ha már a fejfedőket emlegetjük, választ adunk arra a kérdésre is, hogy mi köze van a motorok cilinderének a cilinder kalapokhoz.
A gépkocsimotorok cilindere a hengert jelenti, a cilinder kalap formája is hengeres. A közös elnevezésnek görög szó a gyökere, az antik görög ho külindrosz, amely hengerítést jelent.
Miért van a kalapok szalagcsokra mindig a bal oldalon?
Ez nem is polgári, hanem feudális "csökevény". A középkorban hosszú, lengő tollal ékesítették a kalapjukat a férfiak. Ezt a díszt a bal oldalon kellett viselni, hisz jobb oldalon a kardforgató jobb kart zavarta volna szabad mozgásában. Tehát nem véletlen és nem divattervezői önkény, hanem évszázados továbbélő hagyomány, mely eredetileg célszerűségi okból alakult ki.





