A Holt-tengeri tekercsek

1947 tavaszán három beduin legeltette nyáját a Holt-tenger észak-nyugati partjánál, ahol a sziklák számtalan barlangot rejtenek. Egyikőjük az egyik elkóborolt állatot követve besétált egy barlangba, és ott tíz, nagyméretű agyagkorsót talált. Mindegyik vászonba csavart iratkötegeket tartalmazott. A beduinok pénzzé tették friss szerzeményüket, melyek aztán a jeruzsálemi Szent Márk kolostorba kerültek. Ma ezek az első írások a jeruzsálemi Izrael Múzeum különálló szárnyában tekinthetők meg. Ettől kezdve mondhatjuk, hogy páratlan emlékre bukkant az emberiség.

 

 

 

Azonban a politikai helyzet közbeszólt, ez idő tájt alakult meg az új zsidó állam, a határok igencsak mozgásban voltak, nehezen haladt előre a kutatás. Annyit azért sikerült kideríteni az addig előkerült tekercsekről, hogy óriási, váratlan felfedezésről van szó, hisz a leletanyag Jézus illetve Heródes korából származik. Hatalmas jelentőséggel bírt a bibliakutatás szempontjából, bár számos vitát is generált a tudósok körében. A hírről 1948 áprilisában értesült a világ, éppen Izrael megalakulásakor.

Mi sem bizonyítja jobban az egyre gyarapodó leletek nagy horderejű voltát, minthogy 1954-ben az amerikai Wall Street Journal egyik hirdetésében megvételre kínált néhány eredeti tekercset, mely 250 ezer dollárért kelt el. Később vált ténnyé: a vevő a zsidó állam volt. Napjainkig összesen tizenegy, Qumrán közeli barlangból hoztak fel, több mint 800 héber, arám, valamint görög nyelven írt kéziratot. Ezek az ősi tekercsek olyan fontos kérdésekre adnak válaszokat, mint a világ jövője, a közös imádságok, a gonoszság kérdése, a Szentírás jelentése, vagy éppen Izrael mibenléte. Tartalomtól függően külön névvel illettek bizonyos tekercseket, létezik a Templomtekercs, Háborús tekercs, Noé könyve, Genezis. Sok bennük a közösségi életre vonatkozó útmutatás, szabályzatok, kommentárok, egyéni és csoportos himnuszok, parafrázisok. 2000 éves civilizáció magvai rejlenek ezekben a különleges iratokban, bár megtalálásuk óta értelmezési viták kereszttüzében állnak. A tekercstöredékek rengeteg kézen forogtak már szerte a világon, az pedig, hogy általános konszenzusra képesek-e jutni valaha is a tartalmukat illetően, azt bizony csak a jövő döntheti el. Addig is úgy kell tekinteni az írásokra, mint alapra, melyre építkezve előbb-utóbb értelmezhetőek lesznek a zsidóság és a kereszténység előtti vallások változatai, azok létrejöttének titkai.

 

 

Az ötvenes évek közepén a jeruzsálemi Palesztin Régészeti Múzeum (ma Rockefeller Múzeum) pincéjében a régészeknek kialakítottak egy primitív tekercsműhelyt, ahol a 4-es barlangból előkerült leleteket kívánták rekonstruálni, és a töredékeket csoportosítani. A kiszolgált helyiség, az időjárási viszonyok figyelmen kívül hagyása, a silány felszerelések, a munkához való nem megfelelő hozzáállás, mind a felbecsülhetetlen értékű tekercsekben tettek kárt, több darabja is szétfoszlott, megsemmisült. A további vizsgálódáshoz pénzt több iratdarabka elárusításával szereztek, így kerülhettek azok a világ számos egyetemének laborjaiba.

További érdekes kérdést is felvetnek az archeológiai kutatások: miért és mikor helyezték el a tekercseket a barlangokba? Mi a kapcsolat az ősi település, Qumrán romjai és a korsókat rejtő barlangok között? Sokan egyértelműnek tartják a válaszokat: az egykori település lakói rejtették el könyvtárukat a sziklák közé, mert lakhelyüket valamiféle pusztulás, minden bizonnyal a rómaiak előrenyomulása fenyegette. Ezért is meglepő, hogy némely tekercseket gondosan vászonba csavartan dugtak a korsókba, aztán lepecsételték, míg másokat csak egyszerűen polcokra tették, ezekből persze csupán töredékek maradtak fent.

Az 1-es barlang 1km-re Qumrántól található fenn a sziklában, hossza 8m, magassága 4m, szélessége pedig 75cm és 2m között változik.

A 3-as barlang legfontosabb lelete a Réztekercs, melyre két darabban, erősen oxidált állapotban bukkantak. Valószínűleg a jeruzsálemi templom kincseinek rejtekhelyeit írja le: ciszternákat, barlangokat, sírhelyeket, kőhalmokat. Az otthona ma az Ammani Régészeti Múzeum.

Szintén legalább ilyen rejtélyes a kéziratok tartalmának változatossága, ezért egyre szélesebb körben kezd elfogadottá válni az a tézis, mely szerint ezeket aligha vethették papírra csak Qumránban. Ez a különbözőség számos egyéb származási helyre enged következtetni. Elfogadott elmélet, hogy a tekercseket 95 százalékban más és más személyek írták, méghozzá a Kr. e. 4. századtól egészen Kr. u. 1. századig bezárólag.

A leghosszabb bibliai témájú tekercs 7.5 m hosszú, míg a többiek közül a Templomtekercs a leghosszabb a maga 9 méterével, melyek elkészítéséhez igen nagy szakértelem párosult. A cserzett kecske, birka, és szarvasbőrre, tollal és szénalapú festékanyagú tintával írtak, ezenkívül még papiruszsásból készült papírokat is használtak. Egynémely szöveg szép, szabályos formában, mások viszont hanyag módon kerültek rájuk.

A tekercskutatás nagyban hozzá járult az emberi tudás kiszélesítéséhez, újfajta módon kapcsolta össze a Héber Biblia és Újszövetség-kutatást. Számos új kérdés merült fel a judaizmus lényegét és a kereszténység kialakulását illetően. Forradalmi változásokat hozott a zsidó történelemtudomány területén. A bibliakutatás során eddig használatos terminológia alaposan felborult az iratoknak köszönhetően. A qumráni tekercsek hagyatéka a kereszténység kialakulásának hátteréről is új elképzelésekkel állt elő, ugyanis Krisztus személyét egyetlen egy mondat sem említi a kéziratokban. Netán még az is bizonyításra kerülhet, hogy maga a kereszténység régebbi, mint Jézus? Elég eretnek gondolat. A tekercsek rejtélye – a rengeteg publikált cikk és könyv ellenére – még távolról sem megoldott, tökéletes értelmezésük még várat magára.

Szólj hozzá