Halloween éjszakáját sokan amerikai ünnepnek tekintik,

ám ennek a különleges alkalomnak a gyökerei

régmúlt kelta korokra nyúlnak vissza.

Elsősorban az angolszász országokban népszerű,

de mára már az egész világon elterjedt – így Magyarországon is.

Honnan ered halloween ünnepe és milyen hagyományok kapcsolódnak hozzá?

A halloween eredete egészen a római időkre nyúlik vissza.

Amikor a rómaiak elfoglalták a mai Nagy-Britannia

és észak-Franciaország területeit,

a kelták ősi hagyományai keveredtek a rómaiak szokásaival.

A kelták egyik legszentebb ünnepe a Samhain volt,

amit napisten tiszteletére rendeztek és amelyik egyben

az újév, valamit a sötét és hideg évszak kezdetét is jelentette.

A kelta hit szerint az újév előestéjén, vagyis október 31-án

a napisten a halál és sötétség fogságába került,

a halottak lelkei pedig ezen az éjjel vándoroltak a holtak birodalmába.

A druidák szent helyeiken gyülekezve

áldozatokat mutattak be az isteneknek, és különféle szertartásokkal

próbálták távol tartani a szellemeket, megkönnyítve vándorlásukat.

Ez a hagyomány később keveredett több római ünneppel is,

mint például a holtak emléknapjával (Felaria vagy Parentalia)

és a gyümölcstermést köszöntő Ponoma-nap szokásaival.

Ez utóbbi szimbóluma volt a halloween ünnep

mai formájában fontos szerepet játszó alma is.

A kereszténység terjedésével ezek régi hagyományok nem merültek feledésbe,

hanem részleteiben beépültek a római katolikus egyház által tartott

mindenszentek és halottak napja ünnepkörbe.

A hívők számára október utolsó napja jelentette a legvékonyabb választóvonalat

a holtak és az élők világa között.

Az  ősi hiedelmek szerint az eltávozott lelkek ezen a napon kelnek útra

és próbálnak meg visszatérni az élők világába.

A hívek tűzgyújtással, felvonulással ünnepeltek,

valamit különféle jelmezekbe öltözve próbálták megtéveszteni a szellemeket,

hogy azok maradjanak távol otthonaiktól.

Az ünnep főként a skót, ír, valamint walesi közösségekben maradt fent,

a kivándorlók azonban magukkal vitték ezt a hagyományt Észak-Amerikába is,

ahol az egyre nagyobb népszerűségre tett szert.

Később – az amerikai kultúra részeként –

a világ számos részén elterjedt, és az utóbbi pár évben

meglepően híressé vált Nyugat-Európában is.

Maga a halloween szó mindenszentek előestéjét jelenti,

amely az angol “All Hallows Eve” kifejezés rövidített alakjából alakult ki.

Az idők folyamán talán a töklámpás lett a halloween

egyik legfontosabb jelképe,amelynek története szintén kelta eredetű.

A monda szerint Jack egy részeges, de éles eszű naplopó volt,

akinek sikerült megtréfálnia magát az ördögöt is.

Miután a tivornyák végeztével az alvilági figura rendszeresen zaklatta őt,

ezért Jack felcsalta egy hatalmas fa tetejére.

Miután jó magasra mászott, egy keresztet vésett annak törzsbe,

hogy ellenfelét így megakadályozza a lejutásban.

Jack később elengedte az ördögöt, de megígértette vele,

hogy nem kísérti őt többé.

Halálakor a mennyországba csínytevései és haszontalan élete miatt

nem engedték be, ám a pokolba sem találhatott otthonra –

örök száműzetésre ítéltetett.

Jack egy izzó fadarabot vihetett csak magával a pokol tüzéből,

hogy ne kelljen vaksötétben kóborolnia.

A lángokat egy takarmányrépából (melyet később az amerikaiak sütőtökre cseréltek)

kivájt mécsesbe zárta, és a mai napi folytatja bolyongását

a mennyország és a pokol kapuja között.

Amerikában halloweenkor az ajtó előtt

jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik házról-házra kopogtatva

  “Csokit vagy csalunk!” kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra.

A gyerekek a legtöbb esetben édességet kapnak,

de vannak felnőttek akik inkább a “csínyt”, vagyis a játékos fenyegetést választják.

A kicsik és nagyok egyaránt változatos,

többnyire túlvilági hangulatú maskarákat öltenek magukra

és általában baráti társaságban, jelmezbált rendezve

ülik meg ezt az ünnepet.

Ezt a szokást nagy valószínűséggel az angol, ír és skót bevándorlók vitték magukkal

és honosították meg az Egyesült Államok területén.