Uram! Ezt a gyönyörű Földet adtad otthonunknak.
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél.
Képessé tettél, hogy megértsük művedet,
megkönnyítsük munkánkat,

száműzzük az éhséget és betegséget.

Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk.
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,
hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít,
míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem,
és gyermekeim.
Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban!
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
hogy ez a mi bolygónk a békesség, a bőség,
a boldogság és szépség biztos otthona lehessen.
(Részlet Szent-Györgyi Albert Psalmus Humanusából)

Haldoklik már a Föld,
a szíve is beteg,
nagyokat döng a föld alatt,
és néha megreped.
Ha szíve végleg megszakad,
ember mi lesz veled?
Sutba dobhatod álmodat,
és rabolt pénzedet.
Felettünk van az ég,
és alattunk a pokol?
Mi cérnaszálon függünk
a létben valahol.
De a cérna egyszer elszakad,
mert betelik minden pohár,
és szétszóródik az űrben
az ember, az ostoba kufár.
Juhász Magda

Egyik oldalad mindig fényben fürdik,
amíg a másikon sötét éj honol.
Jégtömböktől fázik fejed,lábad,
de törzsedre forró sivatag karol.

Háborút és békét
egyaránt megtűrsz hátadon,
de néha túl sok a borzalom
és bele-bele remegsz.

A szíved egy fortyogó katlan,
mely néha túlcsordul
szétterítve láváját testednek
körüle minden szétolvad, lángra gyúl.

Jó öreg bolygónk, kedves földgolyónk,
ha még vannak rejtett tartalékaid
rejtsd el jó mélyen magadba,
mit emberi tudomány fel nem derít!

Csak akkor engedd kiásni magadból,
s oda dobd, mint egy mentőövet,
amikor az emberiség teljesen
kipusztított minden élő helyet.

A Föld testén tátong forró seb,
mag ütötte, a nem ültetett.
Hasadt, robbant és megszökött,
életeket elvett, széttört.
Nyomában halál, szenvedés,
jövőtől félés, rettegés.
Mit hoz majd a gyilkos felhő,
lesz-e jó víz, s friss levegő.
Kihajt-e mag, az ültetett,
mit ember a jövőbe vetett.
Nézheti anya gyermekét,
látva boldog, ép életét?
Eszmélni kell már emberek,
mentsük meg beteg Földünket!
Pásztor Piroska

Benned terem az élet.
Te a bölcsődben ringatsz,
cipeled a terhemet,
rajtad jár megannyi talp.

Tüdőmet is táplálja
testedből nőtt zöld karod,
bokrok, fák, a fűszálak,
mindezért hálát adok.

Kérlek bocsásd meg nekünk
nem figyeltünk eléggé,
hogy lényedet szennyeztük
és mi tettünk gyengévé!

Gyárak koromfekete
és bűzös lehelete,
a folyókba engedett
sok szemét, méreg, vegyszer
sejted beteggé tette,
senki sem tett ellene.

Legyen ennek már vége!
Titeket kér Emberek!
Fogjunk össze őérte!
Gyógyítsuk a Földet meg!

Földanya szívedhez szól.
Hallgasd mélyen magadba,
s félelmed mi leblokkol,
ne uralkodjon rajtad!

Ébredj! Emlékezz újra!
Tudásra, bölcsességre,
s ezzel lépve az útra,
jön egy boldogabb élet.

Csak hinned kell,
s tenni érte!
Siska Enikő