„1899-ben érettségiztem Székesfehérváron, s mint jó tanuló,

jó tornász és kitűnő rajzoló, megkaptam a 200 koronás városi ösztöndíjat,

hogy beiratkozhassam a Műegyetemre.

Már akkor művész szerettem volna lenni,

de volt a nyelvtankönyvünkben egy mondat,

melyet németre kellett fordítani:

Szép, szép a művészkedés, de nem lehet ám abból megélni.

No, gondoltam, akkor én előbb elvégzem a Műegyetemet,

s aztán megyek a művésziskolába szobrásznak,

mert azt is tudtam már, hogy:

Építészet, szobrászat egy test és egy lélek.

Láttam a pesti szoborpályázatokat, ahol egy építész

és egy szobrász együtt szövetkezve csinálja a terveket.

No, gondoltam, mennyivel jobb volna, ha a kettő egy személyben volna.” –

idézet Bory Jenő önéletrajzából

 

 

 

 

 

 

Bory Jenő

Építész, szobrász (1879. november 9. – 1959. december 20.)

 

Bory Jenő és szeretett felesége Komócsin Ilona

 

 

Bory Jenő édesapja géplakatos mester volt.

Hét gyermeket nevelt fel.

Bory Jenő ösztöndíjasként tanult Budapesten,

ahol 1903-ban kapott építészmérnöki diplomát.

Ezután iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára.

Szobrászatot Stróbl Alajostól,

festészetet Székely Bertalannál tanult.

Németországban és Olaszországban is járt,

ahol megtanulta a márványszobor-készítést is.

Feleségével, Komócsin Ilonával (1885–1974)

Székely Bertalan tanítványaként ismerkedett meg.

Ő is ösztöndíjasaként végezte el a főiskolát.

Elsősorban portrékat és virágcsendéleteket festett.

 

 

 

 

Bory Jenő tanított a Képzőművészeti Főiskolán, a Műszaki Egyetemen

s a Képzőművészeti Főiskola rektora is volt.

1906-1944 között 185 szobrát állította ki.

Híres épülete a székesfehérvári Jézus Szíve templom.

Több hazai és külföldi elismerést kapott.

Az ő alkotása például az ikervári Batthyány-szobor,

az Eszterházai Haydn-emlékmű,

a kaposvári Madonna,

számos síremlék és hősi szobor.

 

„Térjünk most egy reális kérdésre.

Hogyan hozhatta össze ezt mind egyetlen ember?

Szörnyű egyszerű a magyarázat.

Ha a cement nem volna, a Bory-vár sem volna.

Drasztikusan szólva: a Bory-vár egy betonkísérleti állomás.

Van itt vagy 200 oszlop, hengeres, sima, mintha esztergálva volna,

pedig mind-mind úgy készült,

hogy kátránypapír-hengerbe öntöttem a híg betont,

a kétszer körülsodort papírhengert dróttal átkötöttem.

Kész az oszlopforma.

Egy papírossal akár 10 oszlopot is meg lehet csinálni.

A mozaikokat, feliratokat, pedig úgy, hogy egy deszkalapra

a betűk negatívja ki volt rakva, s rá a beton,

így egy darab lesz a betű a betonnal, soha le nem hámlik.

Plasztikus feliratok a gipsznegatívba bevésve, rá a beton.

Egy test. Kifogyhatatlan, lehetőség, lelemény.

Ilyen építőanyag, mint a cement (beton)

nem volt még az emberiség kezében.”