Augusztus 20. az egyik legősibb magyar ünnep,

Szent István király ünnepének napja.

A keresztény magyar államalapítás,

a magyar állam fennállásának emléknapja.

A magyarság és a keresztény hit világának találkozását

és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó személyéhez köti;

az első magyar királyhoz, az államalapító Szent Istvánhoz.

István a magyar államiság és a kereszténység alapjait lerakó

Géza fejedelem fia, a honfoglalást (896) vezető Árpád fejedelem ükunokája.

István uralkodása idején augusztus 15-én,

Nagyboldog-asszony napján hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot.

Ekkor tartották az un. törvénynapokat.

(Misztikus egybeesés, hogy István éppen ezen a napon halt meg 1038-ban.)

Később Szent László király hozott döntést az ünnepnappal kapcsolatban:

áttették augusztus 20-ra, mert 1083-ban e napon avatták szentté

I. István relikviáit a fehérvári bazilikában.

A történelem során már Nagy Lajos uralkodásától kezdve

augusztus 20. egyházi ünnepként maradt a köztudatban.

1686-ban XI. Ince pápa elrendelte,

hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján

évente emlékezzék meg az egész katolikus világ

Szent István ünnepéről

- az egyház augusztus 16-án tartotta az ünnepséget.

1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát,

s a Szent István-nap is kimaradt,

de Mária Terézia mégis elrendelte a megtartását,

sőt, azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette!

1771-ben ő volt az aki elhozatta Bécsbe,

majd Budára a Szent Jobbot,

amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.

A legenda szerint István ereklyéjét 1083-as szentté emelésekor

épen találták meg koporsójában.

Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el,

majd 1590 körül a raguzai dominikánus kolostorban találtak rá.

A Szent Jobbot, amelynek ereklyetartóját 1862-ben készítették,

a második világháború végén a Szent Koronával együtt

nyugatra menekítették, és 1945. augusztus 18-án hozták haza.

Ma Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.

A két világháború között az ünnep kiegészült a Szent István-i,

azaz a Trianon előtti Magyarország visszaállítására való

folyamatos emlékezéssel, emlékeztetéssel.

1938. augusztus 18-án, Szent István halálának

900. évfordulója alkalmából Székesfehérváron összeült az Országgyűlés –

a kihelyezésre a négy nappal korábban megalkotott törvény adott lehetőséget -,

és augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére

nemzeti ünnepnek nyilvánította.

Az 1990-es első szabad választások után megalakult Országgyűlés

1991. március 5-én a nemzeti ünnepek –

március 15., augusztus 20., október 23. – közül

Szent István napját nyilvánította

a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé.

A 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény is

nemzeti ünnepként, Magyarország hivatalos

állami ünnepeként rögzíti augusztus 20-át.

Az augusztus 20-ai ünnep kihagyhatatlan része a kenyéráldás.

A nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyeret

először ünnepélyesen megszentelik, majd felszelik

és végül szétosztják a darabjait.

De vajon honnan ered ez a szokás és mit jelképez az Új Kenyér ünnepe?

Az ünnep eredete

A hagyomány szerint az aratás után Szent István-napra sütötték

az új búzából készült első kenyeret.

Mivel új búzából sütni először augusztusban lehetett,

ezért a hónapot az új kenyér havának is nevezik.

Az első nagyszabású, országos eseményként meghirdetett

kenyérünnepet 1937-ben Szegeden tartották.

Ekkor még június 29-én, Péter-Pál napján rendezték meg a mulatságot.

Országszerte hirdették a napilapok az eseményt,

melyre végül százötvenezer ember érkezett Magyarország egész területéről.

Debreceni virágkarnevál

A virágkompozíciók tisztelegnek a több mint

ezeréves magyar államiság és államalapító Szent István király előtt,

köszöntik az életet adó új kenyeret,

valamint felidézik a régi karneválok hangulatát.

Tűzijáték zárja az ünnepet.