Idézetek vegyesen

Kérlek, hogy emlékezz úgy, ahogy én, barátod voltam és Te jó barát. Szebb volt a szép akkor, és több volt a fény, velünk volt boldog az egész világ.

"Ki azt mondja: "imád", Sose hidd el szavát. Ki azt mondja: "szeret", Talán igaz lehet. De az aki rád néz,hallgat, Nem beszél és nem szavalgat, Annak add egész életed, Mert az forrón és hűn szeret."

„Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezned a lelkét.”

"A szeretet erősebb, mint az akarat.Ez mindennek a mozgatója. Mert ha valamit nagyon szeretnék, az mozgósítja az akaratomat - de hiába akarok valamit, attól még szeretni nem fogom. Vagyis fordítva nem működik a dolog."

"Mindenem a tiéd - mondja egy jó anya -, ha többet kérsz, nem adok, mert elrontalak. Inkább bömbölj az ajtómon kívül. mint hogy hitvány ember légy."

Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb mint sejted és okosabb mint véled.

Ma sokkal csöndesebben szeretem, de ugyanúgy képtelen vagyok másra gondolni.

Olyan könnyű meghalni. Bár az emberi szervezet a teremtés egyik legjobban tervezett mechanizmusa, elég egy kis ólomlövedék, ami bizonyos sebességgel becsapódik, itt-ott roncsol egy kicsit, és kész.

A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak megtorpanunk: a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való kételkedésnek. Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni. És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga lehetőségeivel és korlátaival.

Olyan erős lett a keleti szél, hogy az arcán érezte. (...) Megirigyelte a szél szabadságát, és rádöbbent, hogy a szabadságot ő is megszerezheti magának. Ennek nincs semmi akadálya, csupán ő maga.

Föl kell készülnünk az ellenfél támadásaira, képesnek kell lennünk arra, hogy a halál szemébe nézzünk, és akkor megvilágítja az utunkat.

Újra akarom kezdeni az életem... El akarom követni azokat a kis bűnöket, amelyekre mindig vágytam, de amelyekhez soha nem volt elég bátorságom. (...) Majd szerzek új barátokat, és megtanítom őket arra, hogy ha mernek őrültek lenni, akkor bölcsek is lesznek. Csak felejtsék el az illemszabályokat, és fedezzék fel az igazi énjüket, a legtitkosabb vágyaikat, keressék a kalandokat, és főleg ÉLJENEK!

Az elhatározás csak a kezdet. Az embert, amint határoz, nagy erejű áramlat ragadja el, és olyan helyre sodorja, ami a döntés pillanatában eszébe sem jutott.

Ha tudjuk az illető nevét, egyúttal azzal is tisztában vagyunk, hogy valóságos, hús-vér emberrel állunk szemben, nem pedig valami elvont ellenséggel. A név által az illető egyedülálló, kivételes egyénné válik, akinek múltja van és jövője, ősei és lehetséges utódai, győzelmei és vereségei. Az ember a neve maga, büszke rá, élete során többször elismétli és azonosul vele.

A szerelem olyasvalami, ami egy darabig növekszik, azután amikor elér egy bizonyos méretet, onnantól kezdve már csak életben kell tartani valahogy, mint egy növényt, időnként meg kell locsolni, és le kell vagdosni róla az elszáradt leveleket. (...) Ezt a "szerelmet" le lehet fordítani mosolyra, olyan szavakra, mint "szeretlek".

Próbáld meg a lehetetlent. Ne lentről kezdd, mert már eleve lent vagy. Gyorsan mássz fölfelé, mielőtt még kihúzzák alólad a létrát.

A szeretet kényszerítette arra, hogy mindenáron megfeleljen az elvárásoknak, még akkor is, ha ezért saját álmait kellett föláldoznia. (...) Nem vette számításba, hogy egyszer úgyis ráébred a rideg valóságra, és akkor majd nem tudja, hogyan védje meg magát, védtelen lesz és kiszolgáltatott.
 
 
 
 
Továbblépsz, mert ez az élet rendje; mert csak ezt teheted.
Addig mész, amíg elmúlik a fájdalom, vagy találsz valami újat, ami még ennél is jobban fáj... *

‎"Mert kell és akarom, de ő elmegy és feladom."

Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd... *

Ha nem bírod el a választ, ne is tedd fel a kérdést!

Tudom, hogy lehetne jobb is, lehetnék például boldogabb, hogyha megtanulnám, hogy lehetnél kevésbé fontosabb...

Elvesztettem valakit, aki nem szeretett. De ő meg olyan valakit vesztett el, aki szerette... *

Én is arra vágyom, akire nem szabad..a könnyeim nem látod, de a szívem megszakad.. *

Jól eljátszunk egymás érzéseivel.Érzéketlenül szeretjük egymást.Jókat bunkózunk egymással,de a szemünk elárul mindent.Tudom,hogy szeretsz.Tudod,hogy szeretlek.De előbb utóbb valamelyikünk feladja... *

Csak próbáltam időt adni neked, hogy hiányolhass. De aztán sosem tetted ezt. *

Ott leszek az esküvődön gyászban, feketében, meghúzódva a templom egyik szegletében.
Ott állok majd szomorúan, bús halovány arccal, ott hallgatom, mikor a pap összead majd azzal.
Ott zokogok fájó szívvel, leborulva térdre. Ott lesz a te esküvődön szívem temetése...*
 
 
Íme három dolog, amire az életben szükséged lehet: szerelem, amitől elgyengülsz, egy kis pia, amitől erőssé válsz, de leginkább jó barátok, akik ott lesznek, mikor az első két dolog miatt a padlóra kerülsz! ;)

Könnyeim hullnak egy párnára borulva, sírok egy végtelen könyvet lapozva..

"A szív is páros szerv, csak a párja egy másik embernél van"

"A szerelem olyan mint a telefon: sohasem tudod mikor csörren meg és főleg nem,hogy ki lesz a másik végén.."

„A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."

"Csak élni akarok, nem foglalkozni azzal amit mondanak, nem foglalkozni azzal ami történik. Csak élni akarok!"

"Választhatok, hogy minek tekintem magam: a világ áldozatának, vagy egy kalandornőnek, aki kincset keres. Az egész csak nézőpont kérdése."

Amikor az élet száz okot ad arra, hogy sírj, mutass fel ezer okot arra, hogy mosolyogj. :)

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza!

Ha eltűnik az alagút végéről a fény, akkor van a legnagyobb szükséged egy barátra, aki odaáll melléd egy fáklyával, megfogja a kezed és addig vezet, amíg meg nem látod az első fénysugarat. De ha nincs senki, a legkisebb kavicsban is elesel, felhorzsolod valamidet, és egy idő után ez a fájdalom elviselhetetlen lesz.

Egyetlen oka van annak, hogy az emberek szorosan ragaszkodnak az emlékeikhez: az emlék az egyetlen dolog ami nem változik, mikor minden más igen.

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant,
megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget,
de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját,
néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek.
Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra..
és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek.
Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat.
Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..!

Jó néha sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni.. sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni hogy élek!

Boldogtalanságunk egyik fő oka, hogy túlbecsüljük mások boldogságát.

A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben.
Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad,
és az utóbbi sokkal tovább tart.

Fáj, hogy ennyire szeretlek ... mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel.

Mibennünk sem elég erős a barátság, ha nem vesszük észre barátaink elhidegülését.

 

 

 

Kereső
Belépés
 
 

" Ha szeretnek
olyan,mintha
kétfelől
sütne ránk
a Nap."




" A sok kis
jelentéktelen,
egyszerű
gesztus teszi
elvislhetővé
az életet.
Egy mosoly,
egy érintés,
egy szó,
kedvesség és
törődés. "



" A nagy
szavak
nem érnek
semmit.
Elszállnak
mint az
őszi szél.
De a
szeretet,
ha szívből
 fakad
elkiséri az
embert,
ameddig él."



" A boldogság
az élet apró
dolgaiban
rejlik.
Aki nem
figyel,
annak
számára
láthatatlan
marad. "




" Mennyi
szín és
furcsaság
az élet,
mindez
mennyi
  emlék és
   remény."




" Csak az tud
élni,kinek
szívéből
nem fogy
a szeretet,
kinek lelke
élettől
vidám,
a világ
szépségein
ámulva
csodál,
ki minden
könnyből
szivárványt
  csinál. "



" Nemes
élethez
nem
kellenek
nagy
cselekedetek,
csupán
tiszta szív
és sok
  szeretet. "
/Pázmány
Péter /



" Emberi
törvény
kibírni
mindent
S menni
mindig
tovább,
Még akkor 
is ha nem
élnek már
benned
remények
és csodák "
/Hemingway/



" Higgy a
csodákban,
mert teli
van vele
az élet.
De ami
legfontosabb,
higgy
magadban,
mert
odabent
a lelkedben
rejtőzi a
csoda
a remény,
a szeretet
és a
  holnap
álmai."

Szavazás
Nincs szavazás feltöltve
0.027 mp