Idézetek az időről

 
 
Meggondolt ember biztosabban jár. Úgysem késik el semmivel.
Ami hamar áll elő, hamar semmivé lesz.
Ami századokig fennmarad, ugyancsak századokon át jön létre.
Törekedjünk tökélyre, mert csak az igazán jó maradandó.
Az alapos elme műve örök időkre szól.
/Baltasar Gracián/
 

Szívbeli nagyságra vall és derekas türelemre,
ha sohasem sietsz és háborogsz.
Légy előbb önmagad ura, aztán másoknak is ura leszel.
Az alkalom központjába az idő hosszú ösvényén át visz az út.
Bölcs önmegtartóztatás fűszerezi a sikert
és érleli meg a titkos elhatározást.
Az idő többre képes Herkules ércbuzogányánál.
Isten sem bottal ver, hanem idővel.
Nagy mondás: Az idő és én, együttes erővel.
Maga Fortuna is busásan jutalmazza a várakozást.
/Baltasar Gracián/
 

Az ember ismételten el-elfelejti, hogy ami egykor jó volt,
nem marad mindenkorra és örökre jó.
Csak rója régi útjait, melyek hajdan jó felé vezették,baktat rendületlenül,
noha már rég rossz irányba görbültek bevált ösvényei
. Aztán már csak a legnagyobb áldozatok árán,
keserves bajlódás közepette tud beletörődni abba,
hogy a régi jó talán már megavult, s immár nem is jó.
És így van ezzel kicsiben és nagyban egyaránt.
/Carl Gustav Jung/
 

Mindig olyannak éreztem az életet,
mint egy növényt, amely a gyökértörzséből él.
Tulajdonképpeni élete láthatatlan, a rizóma mélyén rejlik.
Mindaz, ami a talaj fölött látható, csak egy nyáron át tart.
Azután elhervad - efemer jelenség.
Ha az ember az élet és a kultúrák véghetetlen kialakulására
és elmúlására gondol, az abszolút semmiség gondolata tölti el;
én azonban sohasem szűntem meg azt érezni,
hogy az örök változás alatt él és megmarad valami.
Amit látunk: a virág, az pedig mulandó. A rizóma megmarad.
/Carl Gustav Jung/
 
 
 

A percet lásd meg, míg el nem repül,
mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
/Friedrich Schiller/
 

Nem szeretek hátra nézni, meg a múlton rágódni.
Sokkal jobban érdekel a jövő.
Olyan vagyok, mint az aranyhal:
azt látom, ami közvetlenül ott van az orrom előtt.
/Hugh Laurie/
 

Akkoriban a nagy háború előtt még nem volt teljesen mindegy,
hogy egy ember él-e vagy meghalt.
Hogyha valaki a halandók sorából kihullt,
nem lépett azonnal egy másik a helyére,
hogy a halottat elfeledtesse, hanem a helyén hézag maradt.
Mindennek, ami nőtt, sok idő kellett a növéshez.
És mindennek, ami elpusztult, sok idő kellett, hogy elfeledjék.
Az emberek abban az időben emlékeikből éltek,
mint ahogy ma abból a képességünkből élünk,
hogy gyorsan és erélyesen el tudunk felejteni mindent.
/Joseph Roth/
 

Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint.
Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt.
Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha
. Ez az idő.
Ha valakinek ellopod az idejét
Ha megvárakoztatsz valakit.
Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből.
Nem térítheted meg soha.
Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse.
Ellophatod valakinek a lovát és visszaadhatod megint.
Mindenét ellophatod és megtérítheted.
Csak az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha.
A várakozásban eltöltött időt
semmi földi hatalom nem hozhatja vissza.
Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett.
/Wass Albert/


 
 
Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz,
mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek.
A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait.
Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá,
hogy a vak fémlemezen megismerjük azt,
kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap.
Így halványodik el az időben minden emberi emlék.
De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.
/Márai Sándor/
 

Napfényben, jómódban minden csupa virág,
de eljönnek a borús napok, eljön a gyász novembere,
mikor egyszerre kihűl az ember szíve és otthona,
bizony félelmesen ki tud hűlni a szellem tiszta, vigasztaló fénye híján.
/Charlotte Bronte/
 

Mindig csak a mulandóság üres tarlóit nézegetjük,
és nem vesszük észre azokat a tele csűröket,
amelyekbe életünk terméseit elraktározzuk -
a megtett cselekedeteket, a megalkotott műveket,
a megélt szerelmeket és a bátran, méltósággal kiállt szenvedéseket.
Ez adja meg egy ember értékét,
a jelen minden hasznosságán túli értékét:
ez az érték a múltból vezethető le, ezért eltörölhetetlen.
/Viktor Emil Frankl/
 

Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem,
mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek.
/Szerb Antal/
 

Az idő sok mindent átalakít; az ember sosem tudhatja,
hová jutnak a barátai, vagy hogy hosszú idő múltán hol találkozik velük ismét.
/Saul Hudson/

 
 
 
Kereső
Belépés
 
 

" Ha szeretnek
olyan,mintha
kétfelől
sütne ránk
a Nap."




" A sok kis
jelentéktelen,
egyszerű
gesztus teszi
elvislhetővé
az életet.
Egy mosoly,
egy érintés,
egy szó,
kedvesség és
törődés. "



" A nagy
szavak
nem érnek
semmit.
Elszállnak
mint az
őszi szél.
De a
szeretet,
ha szívből
 fakad
elkiséri az
embert,
ameddig él."



" A boldogság
az élet apró
dolgaiban
rejlik.
Aki nem
figyel,
annak
számára
láthatatlan
marad. "




" Mennyi
szín és
furcsaság
az élet,
mindez
mennyi
  emlék és
   remény."




" Csak az tud
élni,kinek
szívéből
nem fogy
a szeretet,
kinek lelke
élettől
vidám,
a világ
szépségein
ámulva
csodál,
ki minden
könnyből
szivárványt
  csinál. "



" Nemes
élethez
nem
kellenek
nagy
cselekedetek,
csupán
tiszta szív
és sok
  szeretet. "
/Pázmány
Péter /



" Emberi
törvény
kibírni
mindent
S menni
mindig
tovább,
Még akkor 
is ha nem
élnek már
benned
remények
és csodák "
/Hemingway/



" Higgy a
csodákban,
mert teli
van vele
az élet.
De ami
legfontosabb,
higgy
magadban,
mert
odabent
a lelkedben
rejtőzi a
csoda
a remény,
a szeretet
és a
  holnap
álmai."

Szavazás
Nincs szavazás feltöltve
0.03 mp