Malom ősszel -Stanislaw Wilk képei

 

Bukfencet vetve búcsúzott el a nyár,

ősz lépett helyébe erdeink színpadán.

 Megpihen minden most egy percre,

vidám zsongás helyett, megnyugtató csend lett.

Amerre nézek,színek kavalkádja:

csokoládé,vérvörös,fénylő narancssárga.

Haladok előre a ropogó avarban,

levelek tengerében fürösztöm a talpam.

 Hűs, őszi fuvallat oson el éppen,

 táncoló falevelek mulatnak az égen.

Gyökeret eresztek, s táncukat nézem,

tölgy,dió,mogyoró, keringőt jár nékem.

 Szemeimben izzott a lemenő Nap parazsa,

megsárgult, vöröslött az égi lombkorona.

 

 

Szép ősz van a kertünkben, fű között már sok a levél,

türelmesen várja a Nap,míg a fa ruhát cserél.

Szemérmesen elfordul,bár kukucskál kicsit,

 felhő mögül nézi az aranysárga színt.

Fátyolos lett szeme,ekkora csillogást!

Ki bírja ezt nézni?

De muszáj, mert oly csodás,

 hasonlít a színe rám - gondolja a Nap,

 és utolsó erejével, ontja az aranyat.

 A fa csak mosolyog rá szép őszi színben:

rőt vörös ruhában, aranyos cipőben.

Tényleg ősz lett már itthon a kertünkben.

 Ezt az őszt szeretem én,ezt a rőt-aranyos színűt!

 Ez hoz számomra megnyugvást, derűt...

 

 

Én egy olyan őszt szeretnék,mint amilyen szívemben él,

 egy lassú, békés elmúlást, mely olyan, mint az álmodás.

Ősz illata körülvenne, földi párát terelgetne,

 nap sugarát összefonnám,szivárványként égre fújnám.

Én, egy olyan őszt szeretnék,hol nem süvít rohanó szél,

a fák ágai nem sírnak,méltósággal meghajolnak.

Leveleik csendben hullnak,földre érve összebújnak,

az avarban bujkál a szél,nem is tudom mit keresgél?

Múlt életed megtalálja,szépen lelked elé tárja,

aztán csendben továbbáll,hol nem "örök" az elmúlás.

 

 

Megérkezett, itt az ősz, mit annyira szeretek,

szellő segít zörgetni fenn a fán a levelet.

 Mely ezer színben öltözködve készen áll,

tangótánccal hull a mélybe, már mit se vár.

 Majd a lassú szellő keringőzve, olyan puhán,

 temeti a meggyengült ,nyári napnak sugarán.

Mosolygom, mert édes illatáradat,

ropog a lépkedő lábam alatt.

 Porrá válik, majd eltűnik nyomtalan,

hunyd le szemed, ne nézd, csak lásd szavam .

Hiszen ezer csoda ,itt az őszben, mind miénk,

 úgy hull az ágról a megfáradt, megsárgult, roppanó levél

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Malom ősszel -Stanislaw Wilk képei hozzászólásai

Szólj hozzá

Kereső
Belépés
 
 

" Ha szeretnek
olyan,mintha
kétfelől
sütne ránk
a Nap."




" A sok kis
jelentéktelen,
egyszerű
gesztus teszi
elvislhetővé
az életet.
Egy mosoly,
egy érintés,
egy szó,
kedvesség és
törődés. "



" A nagy
szavak
nem érnek
semmit.
Elszállnak
mint az
őszi szél.
De a
szeretet,
ha szívből
 fakad
elkiséri az
embert,
ameddig él."



" A boldogság
az élet apró
dolgaiban
rejlik.
Aki nem
figyel,
annak
számára
láthatatlan
marad. "




" Mennyi
szín és
furcsaság
az élet,
mindez
mennyi
  emlék és
   remény."




" Csak az tud
élni,kinek
szívéből
nem fogy
a szeretet,
kinek lelke
élettől
vidám,
a világ
szépségein
ámulva
csodál,
ki minden
könnyből
szivárványt
  csinál. "



" Nemes
élethez
nem
kellenek
nagy
cselekedetek,
csupán
tiszta szív
és sok
  szeretet. "
/Pázmány
Péter /



" Emberi
törvény
kibírni
mindent
S menni
mindig
tovább,
Még akkor 
is ha nem
élnek már
benned
remények
és csodák "
/Hemingway/



" Higgy a
csodákban,
mert teli
van vele
az élet.
De ami
legfontosabb,
higgy
magadban,
mert
odabent
a lelkedben
rejtőzi a
csoda
a remény,
a szeretet
és a
  holnap
álmai."

Szavazás
Nincs szavazás feltöltve
0.026 mp