Téli hangulat

 

 

 

Jég ül a fákon,

Fagy dala cseng.

Csend van a földön

 S csend odafent.

Hó-puha réten

Roppan az ág

Büszke agancson

Fagy muzsikál.

 

 

 

 

Fagy koppan fél lábon

Hó szállong szélszárnyon.

Holt erdőn zöld hajtás,

Gömbbé vált sóhajtás.

Alvó fák – gyöngy álma,

Befödi hópárna.”

 

 

Hó, hó, friss hó,
angyalváró
gyöngyehulló
gyöngyvirág-hó-

csupasz bokrok
csipkézője,
fák fodros
fejkötője,

kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.


 

Ablakomban nagy a hó, halihó! -
ott sétálgat egy rigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó! -
nem fuvoláz a rigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.

 

 

Hó hull az ágra,
s apró kis pelyhek
szél karján vígan
libbennek, lengnek.

Felkel a szél most,
jól megkavarja-
Pelyheket szép nagy
buckákra rakja.

Hófehér dombok,
mint téli álom-
csillogva ringnak
hófehér tájon.

 

 

Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
hűséges a te lombod!
Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
hűséges a te lombod!
Te zöld vagy nemcsak nyáron át,
de télen is, ha hó leszáll.
Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
hűséges a te lombod!

Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
oly kedves minden ágad!
Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
oly kedves minden ágad!
Kis fácskád áldott ünnepén,
hány boldog álmot láttam én.
Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
oly kedves minden ágad!

 

 

Jég ül a fákon,

Fagy dala cseng.

Csend van a földön

 S csend odafent.

Hó-puha réten

Roppan az ág

Büszke agancson

Fagy muzsikál.

 

 

Álldogál egy vidám legény,
jégcsap lóg az orra hegyén.
Hó a keze, hó a lába,
deres minden porcikája.

Körülötte mély a hó,
pocakja vagy hét akó.
Messze virít répa orra,
cakkos sálját vígan hordja.

Éjfekete szén a szeme,
vasfazék a cilindere.
Füléig ér mókás szája,
a hófúvást büszkén állja.

Egy cseppet sem didereg,
jól bírja a hideget.
Söprűnyél a sétapálca,
hómezőket azzal járja.

 

 

Lábam alatt ropog a hó,
fehér minden földön-égen:
ez az, ami nekem való,
erre vártam egész évben!

Legjobb most a hópelyheket
bekapni a levegőben,
nyelvem hegyén olvadjon el,
attól leszek jó erőben!

Jó a jégen korcsolyázni,
szánkót húzni fel a hegyre,
vagy az utcán hógolyózni,
hóemberek jönnek szembe.

Aztán, ha már jéggé fagytam,
kezem-lábam megdermedve
uzsgyi haza, vár a paplan,
nem vagyok én jegesmedve!

 


És mégis, ma is, így is örökké mennyit ad az élet!
  Csendesen adja, két kézzel a reggelt, és a délutánt,
az alkonyt, és a csillagokat,
a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok.
Ajándék ez, csodálatos ajándék.
A földig hajolok, úgy köszönöm meg.
/ Márai Sándor /

 

Furcsa némaság telepedett a tájra,

a természet csak bámult az éjszakába,

hangtalan felhők csendben úsztak az éjben,

pelyhekkel dobálva a földet, mint régen.

Az álmából ébredő szél csak vacogott,

a sötétben megbúvó tél már kacagott,

nagy égi trónjáról lógatta lábait,

naponta átírta megfagyott álmait.

Ordító hideg lett, semmi sem motoszkált,

néha egy eltévedt napsugár poroszkált,

körülnézett jól a dermedt, fagyos tájon,

lesz itt bőven dolga ezen a világon.

 

 

Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.

Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
Wass Albert

 

 

Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák,

mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld

s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,

ez aztán a furcsaság:

Hideg télben levetkőztök,

nyáron viseltek ruhát.

 

 

 

Szellő rezdül csendben,

Hópihékkel játszik,

Az egész világból

Gyöngy – fehérség látszik.

Pillangó pihékkel fehéredik minden,

Ennél szebb varázslat

Egész évben nincsen.”

 

 

 

Kereső
Belépés
 
 

" Ha szeretnek
olyan,mintha
kétfelől
sütne ránk
a Nap."




" A sok kis
jelentéktelen,
egyszerű
gesztus teszi
elvislhetővé
az életet.
Egy mosoly,
egy érintés,
egy szó,
kedvesség és
törődés. "



" A nagy
szavak
nem érnek
semmit.
Elszállnak
mint az
őszi szél.
De a
szeretet,
ha szívből
 fakad
elkiséri az
embert,
ameddig él."



" A boldogság
az élet apró
dolgaiban
rejlik.
Aki nem
figyel,
annak
számára
láthatatlan
marad. "




" Mennyi
szín és
furcsaság
az élet,
mindez
mennyi
  emlék és
   remény."




" Csak az tud
élni,kinek
szívéből
nem fogy
a szeretet,
kinek lelke
élettől
vidám,
a világ
szépségein
ámulva
csodál,
ki minden
könnyből
szivárványt
  csinál. "



" Nemes
élethez
nem
kellenek
nagy
cselekedetek,
csupán
tiszta szív
és sok
  szeretet. "
/Pázmány
Péter /



" Emberi
törvény
kibírni
mindent
S menni
mindig
tovább,
Még akkor 
is ha nem
élnek már
benned
remények
és csodák "
/Hemingway/



" Higgy a
csodákban,
mert teli
van vele
az élet.
De ami
legfontosabb,
higgy
magadban,
mert
odabent
a lelkedben
rejtőzi a
csoda
a remény,
a szeretet
és a
  holnap
álmai."

Szavazás
Nincs szavazás feltöltve
0.013 mp